~Bukott angyal~ Ötödik rész/1.

Sziasztok (: Amint látjátok, ez a teljes résznek csak a fele, de mivel mára ígértem, felrakom ezt. Igyekszem minél hamarabb hozni a folytatást! Addig is jó olvasást! Xx
*A

Az ebéd utáni gyér forgalomban Perrie a pultnál tétlenkedett. Letett Lou elé egy almás pitét, a kávéja mellé.

- Sokat látlak itt az utóbbi néhány hétben.

- Jó a kávé, javul a pite. – a férfi elvigyorodott – A látvány sem rossz.

Perrie hátrapillantott a válla fölött, a konyha felé, ahol Lili dolgozott.

- Hallom, ráfaragtál nála, te skalpvadász.

- Még nem lefutott a meccs. Megtudtál valamit róla?

- Az ő élete, az ő dolga.

Lou felhorkantott.

- Ne csináld már, Perrie!

Perrie szeretett volna néma maradni, de iskolás koruk óta mindent megosztottak egymással Louval.

- Egyedül van, nem bújik ki a munka alól, időben jön dolgozni. Nem kap leveleket, legalábbis ezt mondták nekem. De van fönt egy telefonja. És…

Lou közelebb hajolt.

- Folytasd!

- Brenda azt mesélte, hogy a szállodában a szomszéd szoba ajtaja elé tolta a komódot. Ha engem kérdezel, fél valakitől vagy valamitől. Nem fizet hitelkártyával, és a telefont sem használja a szállodában.

- Úgy tűnik, szüksége van egy barátra.

- Milyen szerény vagy, Lou.

- Én tudok jó barát lenni. Mi is azok vagyunk, nem?

- Tényleg?

Mintha átsuhant volna valami Lou arcán, amikor a kezét a lányéhoz csúsztatta.

- Perrie…

A lány elhúzódott, és magára öltötte pincérmosolyát.

- Üdv, seriff.

Richard Mardson seriff biccentett, és az egyik bárszékre telepedett. Már nyúlt a cukorért, amikor Perrie kitöltött neki egy csésze kávét.

- Ti ketten megint civakodtok? – kérdezte a seriff.

- Csak beszélgetünk. – felelte Lou – Anya új szakácsáról.

- Perrie, miért nem szólsz neki, hogy süssön nekem egy csirkeszeletet? Arra a madárcsontú lányra hajtasz, Lou?

- Tettem néhány tapogatózó lépést az irányában.

- Le kéne már horgonyoznod egy rendes nő mellett.

- Próbálkozom, és minden lehetőséget megragadok. Az új szakácsnőt titok lengi körül. Egyesek azt hiszik, hogy menekül valami elől.

- Ha így van, nem a törvény elől, az biztos. Utánanéztem. – közölte Rick, és a konyha felé sandított – Valószínűnek tartom, hogy az erőszakos férje vagy a barátja elől lépett le.

- Szerintem az a férfi, aki nőket ver, nem is igazi férfi.

Rick kiitta a kávéját.

- Sokféle ember van a világon – jegyezte meg.

***

Miután befejezte a műszakját, Lili befészkelte magát az étkezde fölötti lakásba. A lakást 16 °C-ra állította, miután felvett egy pulóvert és két pár zoknit. Kiszámolta, hogy ezzel a spórolással ellensúlyozni tudja az éjjel-nappal égő lámpákat. Fáradt volt, mégis jól érezte magát a kicsi és biztonságos lakásban. Még biztonságosabb lett, amikor beállította az egyik Joanie-tól kapott széket az ajtó kilincse alá.

***

Fényárban úszott a konyha, és Lili dúdolva sikálta a tűzhelyet. Ez volt az utolsó estéje a Maneo’s-ban, és ragyogó tisztán akarta itt hagyni a munkahelyét. Egy teljes hete szabad lesz, aztán az Oasis konyhafőnökeként fog kezdeni. Az egyik legdivatosabb étterem konyhafőnökeként Bostonban. Tizenöt fős személyzetet fog felügyelni, és a szakma legjobbjaival mérheti majd össze saját ételkülönlegességeit.

Hátralépve a tűzhelytől, elégedetten bólintott, majd bevitte a tisztítószereket a takarítókamrába. Az étterem felől jövő csattanásra felvonta a szemöldökét, a sikoltozásra megpördült. Amikor lövések dördültek, megdermedt. Ahogy próbálta előkotorni a mobiltelefonját, kicsapódott a lengőajtó. Nem látott mást, csak a pisztolyt.

Aztán hátrazuhant a kamrába, és elmondhatatlan fájdalom hasított a mellkasába...