2014. november 25., kedd

~Bukott angyal~ Negyedik rész

Sziasztok lányok! (:
Először is szeretnék elnézést kérni a késésért!!
Másodszor pedig nagyon köszönöm az 5000+ oldalmegjelenítést, nagyon sokat jelent nekem, tényleg (:
Jó olvasást! Várom a véleményeket!
Következő rész: szombaton!!
*A



Egy tavaszi vihar vizes havat terített szét húsz centiméter vastagon. Lili maga is tapasztalhatta a szél erejét, amikor munkába igyekezett ezen a reggelen. Süvítve fújt a kanyon felől, a tavon keresztül, és csapkodta az étterem ablakát. Amikor elment az áram, Joanie magára kapta a kabátját, majd kitrappolt, hogy beindítsa a generátort.
A vendégek így sem maradtak el. Ételre és társaságra vágyott mindenki. Amíg Lili sütött és főzött, nyugodtabbnak érezte magát a hangzavarban.
Ám tudta, hogy a megnyugtató zsibongás megszűnik, ha befejezi műszakját. Eszébe jutott a hotelszobája, és a szünetben átment a vegyesboltba, hogy tartalék elemet vegyen a zseblámpába.
- Tél tábornok utolsó támadása. – jegyezte meg Mac, beütve az elem árát a pénztárgépbe – Hogy mennek a dolgok Joanie-nál?
- Működik a generátor, úgyhogy még üzemelünk.
- Pár óra múlva biztosan visszajön az áram. Máris enyhül a vihar.
Lili az ablak felé sandított.
- Tényleg?
- Mire visszajön az áram, teljesen el fog csitulni. Majd meglátja.
Alig több, mint egy óra múlva Mac jóslata beteljesült, és a szélvihar morajlássá szelídült.
Lili dézsányi pörkölteket kevert össze Joanie receptje szerint, és kilószámra sütötte a csirkét és a halat. Minden műszak végén összeszámolta a borravalóját, majd betette egy borítékba, amelyet a hátizsákjában tartott.

Három nappal a szélvihar után éppen a pörköltet merte ki, amikor Lou lépett be az étkezdébe. Színpadiasan beleszippantott a levegőbe.
- Valaminek nagyon jó illata van!
- Tortillaleves készül. És tényleg jó. Kérsz egy tányérral? – átnyújtott egy adaggal a férfinak – A mamád az irodában van.
- Beugrom majd hozzá mielőtt elmegyek. Téged akartalak látni.
- Engem? – Lili telemerte a következő tálat, meghintette reszelt sajttal – Rendelés megy! – kiáltotta, és letépte a következő blokkot.
- Hé, hová mész? – szólt utána Lou – Jöhetek én is?
- Bocs, mondtál valamit? Nagyon belemerülök a főzésbe.
- Veszem észre. A mindenit! Ez tényleg jó!
- Kösz. Ne felejtsd el megemlíteni a főnöknek.
- Meglesz. Egyébként, Lili, megnéztem a beosztást! Ma este szabad vagy.
- Bizony – a lány biccentett Pete-nek, a mosogatófiúnak, aki épp visszatért a pihenőjéből.
- Talán szívesen megnéznél egy filmet.
- Nem is tudtam, hogy van mozi a városban.
- Az nincs, viszont nekem van a legjobb DVD - gyűjteményem egész Angel’s-ben. És pokoli jó pattogatott kukoricát csinálok.
- Kedves tőled, Lou, de rengeteg lemaradást kell behoznom ma este. Kérsz péksüteményt a leveshez?
- Talán. – a férfi közelebb araszolt – Tudod, drága, előbb-utóbb össze fogod törni a szívemet, ha folyton visszautasítasz.
Lili megforgatta a készülő húst, majd hozott tányért meg péksüteményt a férfinak.
- Az igazat akarod hallani? Kedvellek, és szeretném, ha ez így is maradna. Csakhogy te a tulaj fia vagy, és nálam az a szabály, hogy nem fekszem le a főnökkel, így veled sem tervezem.
- Nem is kértelek, hogy feküdj le velem. – ellenkezett Lou.
- Csak elébe megyek a dolgoknak.
Lou megfontoltan, lassan evett.
- Fogadok, megváltozna a véleményed, ha kapnék egy lehetőséget.
- Ezért nem fogsz kapni. Most pedig ülj a pulthoz, és fejezd be a levesedet.
Lou rávigyorgott.
- A parancsolgató nők a gyengéim.
Ennek ellenére kivonult a konyhából, amikor Lili a következő blokkért nyúlt.
Amikor jelzett az olajsütő, Lili hagyta lecsepegni a krumplikat a kosárban, majd hozzálátott szendvicset készíteni. Beviharzott Joanie, és kezébe nyomott egy csekket.
- Itt a fizetés!
- Kösz. – Lili hirtelen döntésre jutott – Mikor tudnál időt szakítani rá, hogy megmutasd a fenti lakást? Ha még kiadó.
- Még senki nem költözött be, úgyhogy kiadó. Irány az iroda! – Joanie elindult kifelé.
Lili követte. Az irodában az asszony kinyitott egy faliszekrényt, amelyben felcímkézett kulcsok lógtak. Leakasztott egyet, és átnyújtotta a lánynak.
- Menj fel,m és tekintsd meg! Hátul van a lépcső.
- Köszönöm. Tíz perc múlva itt vagyok.
Lili felmászott a rozoga lépcsőn, és kinyitotta az ajtót. A lakás valójában egyetlen szoba volt. Lili már azelőtt mosolygott, hogy elindult volna az ablakokhoz.
Három ablak nézett a hegyekre, a város alatta terült el a latyakos utcákkal. Innen, ahol állt, úgy érezte, ő is a város része, mégis kellő távolságban és biztonságban van.
- Itt boldog lehetnék – motyogta magában.
Persze vennie kellene néhány használati tárgyat. A zsebében lapuló fizetési csekkre gondolt, meg a borravalóra. A legfontosabbakat most megengedheti magának.
Nagy lépés, gondolta, majd hirtelen elbizonytalanodott. Mi lesz, ha innen is el kell mennie? Mi lesz, ha…?
Lépéseket hallott kintről, és elfogta a félelem. Gyorsan felkapta az egyik asztali lámpát. Amikor Joanie benyitott, Lili sietve letette a lámpát, mintha csak nézegette volna.
- Ronda, de egész rendes fényt ad – jegyezte meg az asszony.
- Elnézést, hogy tovább maradtam, mint ahogy terveztem. Azonnal lemegyek.
- Csak nyugodtan! Lassult a tempó, és Beck tartja a frontot a konyhában, amíg nem kell bonyolult dolgot csinálni. Nos, kiveszed a lakást?
- Igen, ha tudom fizetni a lakbért. Nem mondtad még, mennyi…
Joanie körbejárta a szobát, aztán mondott egy havi összeget, amely alacsonyabb volt a szállodai tarifánál.
- Inkább hetenként fizetnék.
- Nekem mindegy. Ma is beköltözhetsz, ha akarsz.
- Inkább holnap. Még be kell szereznem egy-két dolgot. Köszönöm, Joanie, hálás vagyok érte.
- Igazán nincs mit. Rendesen végzed a munkád, és nem okozol galibát. Meg fogod kapni azt az emelést. És nem kérdezősködsz túl sokat. Most már tudom, hogy azért, mert nem akarod, hogy visszakérdezzenek. Tisztázzunk valamit! Szerintem te belekeveredtél valami zűrös ügybe.
- Ezt beszélik az emberek? – dünnyögte Lili.
- Akár meg akarod oldani, akár csak meghúzod magad nálunk, én szerintem ez a te dolgod. De nem szabad, hogy hátráltasson a munkában, mert az már az én dolgom. Te jobb szakács vagy, mint bárki, akit előtted a tűzhely elé állítottam. Hosszabb távon is hasznodat tudnám venni, főleg, ha nem hagysz cserben. És ha itt leszel még egy-két hónap múlva, újabb emelést kapsz.
- Nem foglak cserbenhagyni. És ha el kell mennem, szólni fogok.
- Világos beszéd. És most egyenesen megkérdezem, és hidd el, tudni fogom, ha hazudsz. Keres téged a rendőrség?
- Nem, dehogy – Lili halkan felnevetett.
- Nem is gondoltam rólad, de laknak olyan emberek Angel’s-ben, akik szeretnek spekulálni. Nem ártana tudnom, hogy ha keres téged valaki, egyáltalán akarod-e, hogy megtaláljon.
- Csak a nagymamám, és ő tudja, hol vagyok.
- Akkor jó. A kulcs nálad, a tartalék az irodámban. Ha késel a lakbérrel, levonom a fizetésedből. Nem tűröm a kifogásokat.

A fizetési csekkel és a borravalóval a zsebében Lili elindult a vegyeskereskedésbe. Alapvető használati tárgyakért ment, emlékeztette magát. A legfontosabbakért, semmi másért. Ahogy belibbent a boltba, megszólalt az ajtó fölött lógó csengő. Más vásárlók is voltak rajta kívül, néhányukat ismerte az étteremből. Intett Mac Drubbernek, és jó érzéssel töltötte el, hogy a férfi visszabiccent.
- Talált magának szállást? – kérdezte Mac.
- Igen, a Joanie’s fölötti lakást – felelte Lili.
- Remek. Akarja, hogy számlát nyissunk?
- Köszönöm, de nem. Már csak apróságok kellenek a konyhába, és készen is vagyok.
Fejben osztott-szorzott, ahogy összeválogatta a feltétlenül szükséges tárgyakat, az öntöttvas serpenyőt és a fazekat. Számolás közben is mindig az ajtóra sandított, amikor jelzett a csengő. Így azt is látta, amikor Zayn bejött.
A férfi ugyanazt a kopott dzsekit és letaposott sarkú bakancsot viselte. Úgy tűnt, mintha megborotválkozott volna.
Lili a kasszához tolta a bevásárlókocsit.
- Ennyi lesz, Drubber úr.
- A teáskanna az én ajándékom.
- Nem fogadhatom el.
- Az én boltomban én vagyok az úr. – közölte a boltos, és felemelte a mutatóujját – Hamar végzünk itt, Zayn!
- Tudok várni. – Zayn egy üveg tejet és egy csomag kávét tett a pultra, és biccentett Lilinek – Hogy van?
- Köszönöm, jól.
- Lili beköltözik a Joanie fölötti lakásba – újságolta Mac.
- Valóban?
- Becsomagolom ezeket, te pedig segítesz neki átvinni, Zayn, jó?
- Nem szükséges! – tiltakozott a lány – Meg tudom oldani.
- Nem cipelheti haza egyedül. – erősködött Mac – A kocsid kint áll, ugye, Zayn?
A férfi arcán halvány mosoly suhant át.
- Persze.
- Különben is Joanie-hoz indultál vacsorázni, nem igaz?
- Ezt terveztem. Ezeket is írd a számlámhoz, Mac! – Zayn újabb árukat rakott abba a dobozba, amelyet Mac már megpakolt, és kivitte.
Pár pillanat múlva a férfi visszajött a második dobozért. Lili csapdában érezte magát. Felemelte az utolsó dobozt.
- Köszönöm, Drubber úr.
- Élvezze az új otthonát! – szólt utána a boltos, miután Lili követte a távozó Zaynt.
- Nem kellene ezt csinálnia. Komolyan. – mondta Lili, amint kiléptek az ajtón – Kényszerhelyzetbe hozták.
- Igen, abba. – Zayn betette a második dobozt is a csomagtartóba, majd a Lili kezében levő dobozért nyúlt – Szálljon be!
- Én nem akarom, hogy…
- Nálam van a csomagja. – megkerülte a járművet – Jöhet velem, vagy gyalogolhat.
Lili beszállt, és kinyitotta az ablakot, hogy ne kínozza a bezártság.
Miután Zayn leparkolt az étkezdénél, kiszállt, és kiemelte az egyik dobozt. Lili kihúzott egyet a másik oldalról.
- Hátul van a bejárat – a lány hangja ingerült volt, amin maga is meglepődött.
Nekinyomta a dobozt a falnak, hogy boldogulni tudjon a kulccsal.
Zayn egyszerűen a hóna alá csapta a nála levő dobozt, elvette a kulcsot Lilitől, és kinyitotta az ajtót.
Újabb haraghullám öntötte el a lányt. Ez az ő otthona! Erre ez a férfi betrappol, és kipakolja az ő becses szerzeményeit a dobozból a pultra. Aztán kiviharzik anélkül, hogy egyetlen szót is szólna. Lili lecsapta a dobozát a pultra, majd kisietett az ajtón, azt remélve, hogy utoléri Zaynt, és maga hozhatja be az utolsó dobozt. Zayn azonban megelőzte.
- Innen már beviszem, köszönöm.
- Hagyja csak! Mi van benne? Tégla?
- Ez valószínűleg az öntöttvas serpenyő, de én is be tudom vinni.
Zayn nem vett tudomást róla, és felment a lépcsőn.
- Mi a fenének zárja be az ajtót, ha rögtön visszajövünk?
- Megszokásból – Lili elfordította a kulcsot, de mielőtt a dobozért nyúlhatott volna, Zayn benyomult, és maga vitte be.
- Kösz szépen. – a lány megállt az ajtóban, noha tisztában volt vele, hogy ez udvariatlanság – Sajnálom, hogy ilyen helyzetbe hozták.
Zayn szótlanul tett egy kört a lakásban.
- Nem ártana kifesteni. – jegyezte meg végül – És befűthetne. Hacsak nem akarja megfagyasztani a madárcsontjait, Cinege.
- Addig nincs értelme bekapcsolni a fűtést, amíg be nem költözöm. Nem akarom feltartani.
Zayn ráemelte a szemét.
- Maga nem amiatt aggódik, hogy feltart, csupán ki akar tenni engem. – találkozásuk óta a férfi arcán először jelent meg őszinte mosoly – Maga sokkal vonzóbb, amikor harapós kedvében van. Mi a mai menü?
- Sült csirke, petrezselymes burgonya, borsó és sárgarépa.
- Jól hangzik. – Zayn egy pillanatra megállt előtte; a lány testtartása elárulta, milyen feszült – Akkor viszlát odalent.


1 megjegyzés :

  1. Nagyon jó lett ez a rész. Főleg a vége. :D Várom a következő részt.

    VálaszTörlés