Jó olvasást! xx
*A
Perrie igazat beszélt, bőven volt munkájuk. A betérők között
voltak helybeliek, turisták, vendégek a közeli kempingből, akik éttermi kosztra
vágytak. Lili és Joanie keveset beszélt munka közben, mialatt a tűzhelyek és a
sütők öntötték a forróságot.
Valamikor a nap folyamán Joanie Lili elé nyomott egy
tányért.
- Egyél!
- Köszönöm, de…
- Netán kifogásod van a levesem ellen?
- Nincs.
- Akkor ülj a pulthoz, és egyél! Kisebb most a hajtás, és úgyis
mindjárt szüneted lesz. Majd hozzáírom a számládhoz.
- Rendben, kösz.
Most, hogy jobban belegondolt Lili rádöbbent, hogy majd’
éhen hal.
Perrie letett elé egy tányért egy magos kiflivel és két adag
vajjal.
- Joanie mondta, hogy szükséged van szénhidrátra. Kérsz
teát?
- Igen, de én is hozhatok.
- Most én dolgozom. Jó gyors vagy. – dicsérte Perrie, miután
hozott egy csészét. Aztán hátrapillantott a válla fölött, és közelebb hajolt –
Gyorsabb, mint Joanie. És szépen tálalod az ételeket. Több vendég is
megjegyezte.
- Pedig nem állt szándékomban változtatni a kialakult szokásokon.
- Nem panaszképpen mondtam. – gödröcskék jelentek meg Perrie
mosolygós arcán – Kicsit fel vagy pörögve, mi?
- Nem tagadom. – Lili megkóstolta az enyhén csípős erőlevest
– Nem csodálom, hogy ilyen zsúfolt ez a hely. Ez a leves isteni.
Perrie ismét a konyha felé sandított.
- Néhányan fogadást kötöttünk rád. Babe szerinte
összetűzésbe kerültél a törvénnyel. Igaz, az a lány túl sokat néz tévét.
Juanita szerint az erőszakos férjed elől menekülsz. Én meg azt gondolom, hogy
összetörték a szívedet. Eltalálta valamelyikünk?
- Nem, sajnálom. Csak keresem a helyemet és utazgatok.
- Biztos, hogy van valami a háttérben. – erősködött Perrie –
Rád van írva, hogy valaki összetörte a szívedet. És ha már a szívtipróknál
tartunk, itt jön az egyik: magas, sötét hajú és jóképű.
Tényleg magas, gondolta Lili. Közel százkilencven centi
volt. A sötéttel is egyetértett, látva a kócos éjfekete hajat és az olajbarna
arcbőrt. A jóképűt viszont nem osztotta teljesen.
Durvának találta a fickó borostás, csontos arcát, ajkának
kemény vonalát. Ráadásul semmi vonzót nem talált a viseltes bőrdzsekiben és a
kopott bakancsban.
- Zaynnek hívják. – magyarázta Perrie – Író, és már három
könyvét is kiadták. Krimiket. Az a pletyka járja, hogy egy nagyobb újságnál
dolgozott Chicagóban, és kirúgták. Általában egyedül van. Azért heti háromszor
betér ide vacsorázni, és húsz százalék borravalót ad. Hogy nézek ki?
- Remekül.
Perrie a boksz felé indult, előhúzva jegyzetfüzetét a
zsebéből. Onnan, ahol ült, Lili jól hallotta vidám csivitelését.
Mialatt evett, érdeklődéssel figyelte a pincérlány
kacérkodását. Amikor Perrie visszanézett, ábrándos pillantást vetett Lilire.
Zayn is oldalra fordult, és egyenesen a lány arcába nézett.
Az átható pillantástól összerándult Lili gyomra. Hiába kapta
el rögtön a szemét, továbbra is magán érezte a férfi fürkésző tekintetét.
Amióta elkezdte a műszakját, most először érezte magát védtelennek és kiszolgáltatottnak.
Nagyot sóhajtott, aztán lecsusszant a bárszékről, és bevitte
a vacsorát a konyhába.
***
Zayn jávorszarvasbordát rendelt, és egy üveg sörrel meg egy
puha kötésű könyvvel ütötte el a várakozási időt.
A barna hajú nőn tűnődött, és a hirtelen jött
ijedtségén. Törékeny teremtésnek látta,
aki bármelyik pillanatban elveszíti a fejét. Kíváncsi lett volna, vajon miért
van ez így.
A bokszból remekül látta, ahogy profi szakács módjára
dolgozik, amiből világosan kiderült, hogy nem most kezdte a szakmát. Mivel a nő sokkal érdekesebb volt, mint a
könyv, Zayn folytatta a figyelést, miközben a sörét kortyolgatta.
Amikor a pultra tette az elkészült rendelést, tekintetével
Zaynt kereste. Csak egy pillantás volt, majd nyílt az ajtó, és a szempár
nyomban odafordult. Felvillantotta mosolyát, és hirtelen könnyedebb lett. Zayn
rögtön látta, hogy többről van itt szó, mint egy világ elől bujdosó, törékeny
szépségről.
Amikor a férfi hátrafordult, hogy megnézze, mi váltotta ki a
mosolyt, látta, hogy Mac Drubber integet a lánynak.
Mac becsusszant vele szemben a bokszba.
- Hogy s mint?
- Kösz, megvagyok.
- Valmi normális harapnivalóra vágytam, amit nem én csapok
össze. Mi tűnik jónak ma este? – rövid hatásszünetet tartott – Persze auz új
szakácson kívül.
- Én bordát rendeltem. Nem láttalak még itt szombat este,
Mac. Te a szokások rabja vagy, a szerdai spagetti törzsvásárlója.
- Látni akartam, hogyan boldogul a lány. Egy törött
hűtőfolyadékcsővel döcögött be ma a városba.
- Tényleg?
- Legközelebb már azt hallottam, hogy itt dolgozik. Szerzett
magának egy szobát a szállodában. Lili Ross-nak hívják. – elhallgatott, amikor
Perrie felszolgálta Zayn rendelését.
- Jó napot, Drubber úr, mit hozhatok?
Mac áthajolt, hogy megnézze Zayn tányérját.
- Egész jól néz ki.
- Zayn., kérsz még valamit?
- Egy sört.
- Rögtön hozom. Drubber úr?
- Inni kólát, enni pedig ugyanazt,a mit a barátom.
- Ha a hotelban szállt meg, valószínűleg nem marad sokáig.
- Egy hetet foglalt le. Nem hinném, hogy tehetős.
Készpénzzel fizetett a szerelésért és a szállodában is.
- Lehet, hogy nem akar nyomokat hagyni – gyanította Zayn.
- Te mindenkiben a bűnözőt látod. Olyan becsületes arca van.
- Te meg javíthatatlan romantikus vagy. És ha már szóba
került a romantika… - Zayn az ajtó felé intett.
Az újabb betérő vendég farmert és pamutinget viselt. Kissé
göndör homokszínű haja elővillant a kalap alól. Sima, szabályos arca volt és
világoskék szeme, amelyet főleg arra használt, hogy minél több hölgyet ejtsen
rabul.
- Lou benézett, hogy érdemes-e időt vesztegetni a lányra. –
Mac a fejét csóválta – Nem sokan tudnak neki ellenállni, de remélem ennek e
nőnek több esze van.
Az elmúlt évben Zayn érdeklődéssel figyelte, ahogy Lou sorra
meghódítja a nőket.
- Tíz dollárom van, hogy még a hétvége előtt leveszi a
lábáról.
Mac rosszallóan felvonta a szemöldökét.
- Állom a fogadást, de úgyis a te pénzed bánja.
A konyhában Joanie egy pár hamburgert forgatott.
- Látod azt, amelyik most ült le a pulthoz? – szólt oda
Lilinek.
- Azt, amelyik úgy néz ki, mintha most lovagolt volna be a
prériről?
- Louis Tomlinsonnak hívják, de csak Lou becenéven fut.
Szombat esténként általában randevúzik. Ma este viszont inkább idejött, hogy
szemügyre vegyen téged.
- Pedig nincs sok néznivaló – jegyezte meg Lili.
- Új vagy a városban, fiatal és a jelek szerint független.
Annyi azért a javára szól, hogy férjes nőkre nem vadászik. Csak hogy tudd, mire
számíthatsz.
- Értem. De ne aggódj, nem akarok felszedni senkit. Sem
ideiglenes jelleggel, sem állandóra.
Joanie tányérra tette a hamburgert, és éppen sült krumplit
meg babot szedett mellé, amikor Lou betért a konyhába.
- Szia, Louis.
- Szia, anya – Lou lehajolt, és megpuszilta Joanie feje
búbját.
Az anya szó hallatán Lilinek összeszorult a gyomra.
Lou laza, fesztelen mosolyt küldött felé.
- Hallom feldobtad a hely színvonalát. A barátaim Lounak
hívnak.
- Lili. Örülök, hogy találkoztunk.
- Szabad vagy, vége a műszaknak. – mondta Joanie – Holnap
pontban hatra legyél itt.
- Persze – Lili kezdte kicsomózni a kötényét.
- Elviszlek a szállodáig. – ajánlotta Lou – Csak hogy
biztonságban hazaérj.
- Köszönöm, ne fáradj. Nincs messze. Különben is szeretek sétálni.
- Remek. Akkor elkísérlek. Van kabátod?
Nem érdemes vitatkozni, gondolta Lili.
- Rendben. – vette fel a farmerdzsekijét – Joanie, hatkor
találkozunk.
Elmotyogott még egy viszlátot, majd elindult a bejárati
ajtóhoz. Érezte, hogy az író tekintete szinte átfúrja a hátát.
Lou kinyitotta neki az ajtót.
- Ugye nem hagyod, hogy anyám túl keményen dolgoztasson?
- Szeretek dolgozni.
- Fogadok, kemény napod volt. Mit szólnál, ha meghívnálak
egy italra, hogy kifújd magad egy kicsit?
- Kösz, de a hajnali műszakban kezdek.
- Holnap is szép nap lesz. Mi volna, ha érted mennék, amikor
végeztél? Körbeviszlek a környéken. Hidd el, nincs nálam jobb idegenvezető
Angel’s-ben.
- Igazán kedves tőled, de most nemet kell mondanom. A
holnapot arra szánom, hogy bevackoljam magam.
- Az ajánlat bármikor ér. Ez aztán a látvány, mi? – telihold
fénye ragyogta be a hófedte hegycsúcsokat – Elvihetlek lovagolni a folyópartra.
- Nem tudok lovagolni.
- Majd megtanítalak. Ezzel is foglalkozom a közeli
turistafarmon. Felejthetetlen élményben lesz részed.
- Ebben biztos vagyok. Majd gondolkodom rajta. Meg is
érkeztünk.
- Felkísérlek.
- Nem szükséges. Én…
- Az anyám arra tanított, hogy a lányokat egészen az ajtóig
kell kísérni.
Lou kinyitotta a szálloda ajtaját.
- Jó estét, Tom! – kiáltott oda az éjszakás portásnak.
- Lou. Asszonyom – Lili látta a kaján vigyort a portás
arcán.
Ahogy Lou a lift felé fordult, Lili hirtelen megállt.
- A másodikon lakom, és inkább gyalogolni szoktam.
- Biztos ezért vagy ilyen karcsú – a férfi könnyedén irányt
változtatott, és kinyitotta a lépcsőházba vezető ajtót.
- Megható a fáradozásod – Lili erőt vett magán, hogy ne
essen pánikba, mert a lépcsőház sokkal szűkebbnek tűnt így, hogy Lou mellette
jött.
Megkönnyebbült, amikor kiléptek a folyosóra.
- Itt is volnánk.
Ahogy előhalászta a kulcsát, önkéntelenül odapillantott,
hogy ellenőrizze, ott van-e még az ajtón a ragasztószalag.
Mielőtt becsúsztathatta volna a kulcsot a zárba, Lou elvette
tőle, és benyitott. Miután kitárta az ajtót, visszaadta a kulcsot.
- Égve hagytad az összes lámpát. És a tévé is szól.
- Ideges voltam az első munkanap miatt. Kösz, hogy
hazakísértél.
- Szívesen. Hamarosan felültetlek téged arra a lóra. Majd
meglátod.
Lili mosolyt erőltetett az arcára.
- Még gondolkodom rajta. Még egyszer köszönöm. Jó éjszakát.
Besietett a szobába, és magára zárta az ajtót. Rátolta a
reteszt, és beakasztotta a biztonsági láncot. Az ágy végéhez igyekezett, és
leült oda, ahonnan kinézhetett az ablakon, és addig ült ott, amíg már nem arra
kellett összpontosítania, hogy egyenletesen vegye a levegőt.
Amint kissé megnyugodott, visszament az ajtóhoz, kinézett a
kémlelőnyíláson, majd odatolt egy széket. Miután újból ellenőrizte a zárakat,
előkészült a lefekvéshez, aztán megbeszélte magával, hogy hány lámpát hagyjon
égve éjszakára. Az elemlámpáját az ágy mellé tette.
Vágyakozva gondolt a fürdőszobai holmik között levő
altatótablettákra. Ezek, valamint az idegnyugtatók csak biztonsági tartalékok.
Hónapok óta nem vett be altatót, és ma este elég fáradt volt, hogy elaludjon.
Még egyszer ellenőrizte a zárakat, mielőtt ágyba bújt.
Itt biztonságban van, mondta magában. Senki nem fog betörni
a szobájába, hogy megölje álmában.
Azért bekapcsolva hagyta a tévét.
Nagyon tetszett ez a rész. :) Várom a következő részt.
VálaszTörlés