~Bukott angyal~ Első rész

Sziasztok (: Az ígértnél korábban hoztam meg az első részt, remélem nem gond (:
Jó olvasást! Xx
U.i.: A következő részt igyekszem hétvége előtt hozni. Abban már Zayn is megjelenik (:
*A

Lili Ross keresztülfüstölt Angel’s kopár bércein egy túlmelegedett autóval. Kétszáznegyvenhárom dollárja volt, meg némi apró a zsebében, amiből szerette volna megjavíttatni, valamint feltankolni a járgányt. Ha nem kell a motort kicserélni, talán marad még annyi pénze, hogy kivegyen egy szobát éjszakára.

Aztán-még optimista számítások szerint is-teljesen le lesz égve.

Intő jelnek tekintette a motorháztető alól kiszivárgó füstgomolyokat. Ideje, hogy egy időre abbahagyja a vándorlást, és munkát keressen. Semmi probléma, nyugtatta magát. A kék vizű tó körül meghúzódó kisváros éppen olyan jó volt, mint bármely másik. Talán még jobb is. Itt a végtelen tér fogadta, amelyre Lilinek most szüksége volt.

Órákon át kanyargott a bércek és völgyek között, amíg ideért. Fogalma sem volt, hol köt ki végül, amikor hajnal előtt elindult, de délnek kanyarodott.

Valami nyilván vonzotta erre a helyre.

Az elmúlt nyolc hónapban egyre mélyebb meggyőződésévé vált, hogy figyelnie kell az ilyen külső jelekre. Egy furcsa fényű napfénycsíkra, egy dél felé mutató szélkakasra. Ha tetszett neki a fény játéka vagy a szélkakas, követte az irányt addig, amíg nem talált egy jónak látszó helyet. Ott esetleg letelepedett pár hétre, vagy néhány hónapra is. Keresett valami munkát, bebarangolta a környéket, aztán továbbállt.

Az általa kidolgozott rendszer szabadságot nyújtott, amitől képes volt csitítani a lelkét kínzó félelmeket. Az elmúlt néhány hónap, amióta egyedül élt, többet segített az idegei kisimításában, mint az egész éves orvosi kezelés.

Itt volt az újrakezdés lehetősége Angel’s kopár bércei között.

Ha mást nem, eltölt pár kellemes napot a tónál, a hegyek között, és összeszed annyi pénzt, hogy megint útra kelhessen. Egy ilyen hely valószínűleg a turizmusból él. Biztosan van legalább egy szállodája, talán néhány motelja is, és mindenütt szükség van felszolgálókra és takarítókra.

De előbb szerelőt kell keresnie.

Lassan döcögött előre a széles tó partján. A fák téli ruhájukat hordták, de volt már néhány csónak a tavon. Elkanyarodott a tó mellől, és befordult egy vegyesboltnak látszó nagy épület elé. Két férfi ült a bolt előtti székeken. Biccentettek, amint Lili leállította a motort, és kiszállt.

- Úgy látom, cserbenhagyta a járműve, fiatalasszony – szólalt fel az egyik.

- Valóban. Nem tud valakit, aki megjavítaná?

A férfi feltápászkodott. Tagbaszakadt, pirospozsgás ember volt, barátságos barna szeme körül szarkalábak éktelenkedtek.

- Miért nem csapjuk föl a motortetőt, és vetünk rá egy pillantást?

- Köszönöm. – ahogy Lili kinyitotta a zárat, a férfi felhajtotta a motorháztetőt, majd hátralépett – Úgy huszonöt kilométerre innen kezdte ezt csinálni. Nem nagyon figyeltem rá. Elmerültem a látnivalókban.

- Könnyen megesik. A parkba tartott?

- Igen. De úgy látom, a kocsinak más terve volt.

Odajött a másik férfi, és gondterhelten bólogatva, mindketten benéztek a motorháztető alá.

- Úgy tűnik eltört a hűtőfolyadékcső. – mondta az utóbbi férfi Lilinek – Ki kell cserélni.

Nem hangzik olyan rémesen, gondolta a lány. Nem lehet túl drága.

- Valahol a városban el tudom ezt intézni?

- Lyntnél a szervizben. Odacsörgök a maga nevében, jó?

- Hálás volnék érte. – Lili kezet nyújtott, idegenekkel valahogy sokkal könnyebben ment az ilyesmi – Lili Ross vagyok.

- Mac Drubber. Ő meg Carl Sampson.

- A keleti partról jött, ugye? – kérdezte Carl.

Jó karban lévő, ötvenvalahány éves férfi volt.

- Igen, Boston mellől. Tényleg nagyon köszönöm a segítséget.

- Ugyan, semmiség. – legyintett Mac – Beljebb jöhet, ha akar, vagy tehet egy sétát a környéken. Eltart egy darabig, amíg Lynt ideér.

- Inkább sétálok egyet. Esetleg tudnak javasolni valami jó helyet a városban, ahol megszállhatok? Egy kérésem van: ne legyen flancos.

- Feljebb az úton van egy szálloda, a tó túlsó partján pedig van egy panzióféle.

- Elsétálok a szállodához, és vetek rá egy pillantást.

- Hosszú lesz a séta. Levihetem kocsival.

- Egész nap vezettem. Nem árt megmozgatni a végtagokat. De azért köszönöm, Drubber úr.

- Semmiség. – még egy darabig ott állt a férfi, ahogy Lili elindult a deszkával borított járdán – Szemrevaló teremtés – jegyezte meg.

- Nincs rajta hús. – Carl a fejét csóválta – Manapság a nők lekoplalják magukról a párnákat.

Lili azonban nem koplalta le magáról a párnákat, sőt komoly erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy visszanyerje eredeti súlyát. És nem értett volna egyet Mac megjegyzésével sem. Most már nem. Valaha annak tartotta magát-divatos volt és szexis, ha az akart lenni. Ám a vonásai megkeményedtek, mély árkok húzódtak a szeme alatt.

Szerette volna megtalálni régi önmagát.

Hagyta, hogy a lába vigye, kopott gumitalpú vászoncipője halkan suhant a járdán. Megcsapta a hűvös szél, átfújt a lófarokba összefogott hosszú barna haján.

Megállt, hogy megcsodálja a zöld nárciszpalántákat egy étterem bejárata előtt. Kicsit reszkettek a hideg szélben, de a tavaszt juttatták eszébe. Akkor minden megújul. Ezen a tavaszon talán ő is megújulhat.

Tekintete az étterem széles ablakára siklott. Inkább étkezde, mint étterem. Kiszolgálás a pultnál, két-és négyszemélyes asztalok, bokszok, fakó fehér-piros terítő mindegyiken. A konyha a pult felé volt nyitott, a pincérlányok tálcákkal sürgölődtek.

Ebédidő, állapította meg, aztán megpillantott egy táblát az ablakon.

 SZAKÁCSOT FELVESZÜNK

Jelek, gondolta megint, és figyelmesen szemügyre vette a berendezést. Nyitott konyha, ami kulcsfontosságú volt. Étkezdei menü, amellyel álmában is elboldogulna. Vagy legalábbis régen elboldogult volna.

Talán ideje volna újra kipróbálni magát, egy lépést tenni előre. És ha nem megy, észre fogja venni.

Mély lélegzetet vett, majd benyitott az ajtón.

Pácolt hús, erős kávé illata és zsibongó beszélgetés fogadta. Még a bátorságát gyűjtötte, amikor odaperdült hozzá az egyik pincérlány.

- Szép napot! Ha ebédelni szeretne, választhat az asztalok és a pult között.

- Igazság szerint az üzletvezetőt keresem. Vagy a tulajdonost. A tábla miatt a kirakatban. A szakácsállás érdekelne.

A tálcát egyensúlyozó pincérnő megtorpant.

- Szakács vagy?

- Igen.

- Nem hátrány. Miért nem mész a pulthoz, és ülsz le? Megnézem, ki tud-e jönni Joanie egy percre. Mit szólnál egy kávéhoz?

- Teát kérnék inkább.

- Hozom.

Amint a pincérlány hátraért a konyhához, behajolt és megkopogtatta egy alacsony, robosztus nő vállát. Pár pillanat múlva az asszony hátranézett a válla fölött, találkozott a tekintete Liliével, és biccentett.

A pincérlány közben visszatért egy csésze forró vízzel, meg egy tasak Lipton teával.

- Joanie rögtön itt lesz. Kérsz valamit ebédre?

- Nem, köszönöm, a tea elég lesz.

Joanie fején szőke hajkoronát, derekán zsírfoltos fehér kötényt, lábán magas szárú vörös cipőt viselt. Acélszínű szemével Lilit méregette.

- Valóban szakács vagy?

- Igen.

- Ez a szakmád, vagy csak ebből élsz?

- Ez volt a szakmám Bostonban.

- Szóval Bostonban. Az jó messze van.

- Igen.

- Nem is tudom, kell-e nekem egy keleti parti szakács, aki öt percre sem tudja befogni a száját.

- Mindig ez van, ha ideges vagyok.

- Mit keresel errefelé?

- Utazgatok. Lerobbant a kocsim. Szükségem van valami munkára.

- Menj hátra, és kapj fel egy kötényt! Most rendeltek egy húsos szendvicset, jól átsütve, hagymás tekerccsel, sült hagymával és gombával, krumplival és káposztasalátával. Ha Dick nem esik össze holtan, miután megette a főztöd, tiéd az állás.

- Rendben – Lili lehuppant a bárszékről, és lassan, egyenletesen véve a levegőt, bement a pult végénél lévő lengőajtón.

Amíg felkötötte a kötényt, Joanie előkészítette az alapanyagokat.

- Köszönöm – Lili megmosta a kezét, és munkához látott.

Feltette sülni a húst a rostélyra, amíg felaprította a hagymát és a gombát. Aztán krumplit tett a sütőkosárba, és beállította az órát.

Joanie letépte a következő rendelés blokkját a tömbről.

- Egy csésze bableves…az a tál ott…hozzá sós keksz.

Lili bólintott, majd rátette a gombát és a hagymát a sütőlapra, és nekiállt a második rendelésnek, amíg az előbbiek sülnek.

- Rendelés megy! – kiáltott Joanie, és letépett egy újabb blokkot – Klubszendvics, dupla saláta.

Lili sorra haladt a rendelésekkel. A légkör, az ételek talán különböztek, de a ritmus a régi volt. Tányérra tette az elkészített ételt, és átadta Joanie-nak ellenőrzésre.

- Sorban tedd ki őket a pultra! – kérte Joanie – Fogd a következő blokkot!

- Szeretnék…

- Fogd a következő blokkot! Kimegyek cigizni.

Lili kilencven percet dolgozott, mire lassult annyit a tempó, hogy megihasson egy üveg vizet. Joanie a pultnál ült, és kávét kortyolgatott.

- Nem halt meg senki – újságolta az asszony.

- Mindig ilyen nagy a sürgés-forgás?

- Szombat délben igen, de túléljük. Nyolc dollárt kapsz egy órára kezdésnek. Ha két hét múlva is jónak látlak, megfejelem még egy dolcsival. Heti hét napot vagyunk, te, én meg egy részidős a grillben. Hat harminckor nyitunk, ami azt jelenti, hogy az első műszak hatkor kezdődik. Reggelit egész nap lehet rendelni, ebédet 11-től zárásig, vacsorát 5-től 10-ig. Két szabadnapod lesz. Nem fizetek túlórát, úgyhogy, ha 40 óra fölé mész, levonjuk a következő heti munkaidődből. Van kérdés?

- Nincs.

- Annyi kávét, vizet és teát iszol, amennyit csak akarsz. A kajáért fizetned kell. Igaz, nem úgy nézel ki, mint aki tömi magát. Olyan vékony vagy, hogy kétszer kell rád nézni, hogy észrevegyelek.

- Tagadhatatlan.

- Az esti műszakos szakács pucolja ki a sütőt, a tűzhelyet, és zár be…

- Ezt nem tudom vállalni! – szakította félbe Lili – Én nem zárok be este. Kinyitom a boltot, abban a műszakban dolgozom, amelyikben csak akarod, de nem zárok be. Sajnálom.

Joanie felvonta a szemöldökét és megitta a kávé maradékát.

- Félsz a sötétben, kislány?

- Igen, félek. Ha a zárás is a munkakörömhöz tartozik, akkor új állás után kell néznem.

- Valahogy majd megoldjuk. Elkészült a kocsid, Macnél vár rád. – Joanie elmosolyodott – Errefelé gyorsan terjednek a hírek, és én nyitva tartom a fülem. Hallom, szállást keresel. Van egy kiadó szoba az étkezde fölött.

- Köszönöm, de azt hiszem egyelőre maradok a szállodánál. Jobb ha várok néhány hetet, és meglátom, hogy alakul a dolog.

- Viszket a talpad, mi?

- Valahogy úgy.

Joanie vállrándítva felállt.

- Menj, hozd el a kocsid, és vackold be magad. 4-re legyél itt.

Lili kissé kábán távozott. Újra egy konyhában dolgozhatott, és eddig egész jól ment minden.

Elballagott a boltba, közben hagyta, hogy leülepedjenek benne az eddig történtek. Amikor betért a vegyeskereskedésbe, Mac éppen a pénztárgépnél ütögetett be tételeket. Miután a férfi végzett, odajött hozzá.

- A kocsija újra működik – mondta.

- Hallottam, és köszönöm. Mivel fizethetek?

- Lynt adott egy számlát. Ha készpénzzel fizet, itt is hagyhatja nálam. Úgyis találkozom vele.

- Készpénz lesz. – Lili elvette a számlát, és megkönnyebbülten látta, hogy kevesebb, mint amire számított – Szereztem állást.

- Tényleg? Hamar ment.

- Az étkezdében. Még a nevét sem tudom.

- Az Angel Food lesz. A helyiek csak Joanie’snak hívják.

- Remélem benéz valamikor. Azt mondják jó szakács vagyok.

- Azt meghiszem. Itt a visszajáró.

- Köszönöm. És köszönök mindent.

- A szállodában mondja meg Brendának, hogy havonta akar fizetni. És azt is, hogy Joanie-nál dolgozik.

- Úgy lesz. Még egyszer köszönöm, Drubber úr.

A szálloda halványsárga volt és tóra néző kilátással büszkélkedő négyemeletes épületben kapott helyet.

Lili egyágyas szobát vett ki a második emeleten. Miután a tárcája kiürült, gyalog ment fel hordozható számítógépével és a hátizsákjával, nem használta a liftet.

Kétszer is ellenőrizte a zárat, majd kinyitotta az ablakokat, és megállt, hogy gyönyörködjön a víz csillogásában, a tovasikló csónakokban és hegycsúcsokban, amelyek a völgy fölé tornyosultak.

Ahogy visszafordult, észrevette a szomszéd szobába nyíló ajtót. Megnézte, zárva van-e, aztán odahúzta a komódot.

Nem akart teljesen kicsomagolni, csak a legfontosabbakat tette ki.

Nyitva hagyta a fürdőszoba ajtaját, amíg lezuhanyzott, és hangosan szavalta a szorzótáblát, hogy megőrizze a nyugalmát. Végül átöltözött tiszta ruhába. Megszárította a haját, majd kisminkelte az arcát.

Miután az órájára pillantott, felmarkolta telefonját, a kulcsait, a jogosítványát és a 3 dollárt, ami még a zsebében maradt. Aztán fogta a dzsekijét, és elindult az ajtó felé.

Mielőtt kinyitotta volna, kinézett a kémlelőn, és szemügyre vette az üres folyosót. Kétszer is ellenőrizte a zárat, és mielőtt a lépcső felé fordult, szemmagasság alatt felerősített egy ragasztócsíkot az ajtóra.

Lesietett a lépcsőn, magában végig számolt. Némi habozás után úgy döntött, hogy itt hagyja a kocsit. A sétával megtakarítja a benzinpénzt. Az étkezde néhány saroknyira volt csupán.

Keményen markolta a zsebében a kulcscsomót, rajta a pánikriasztó gombját.

Izzadt a tenyere, amikor a Joanie’s ajtaja felé nyúlt, mégis kinyitotta és bement.

Rögtön kiszúrta az a pincérlány, akivel a déli műszak alatt beszélt, és intett neki, hogy jöjjön oda. Lili a bokszhoz lépett, ahol a lány a fűszertartót törölgette.

- Joanie hátul van a raktárban. Azt mondta, adjak neked rövid eligazítást, ha bejössz. Én Perrie vagyok.

- Lili.

- Első számú figyelmeztetés: Joanie nem tűri a tétlenkedést. Ha lazsáláson kap, csúnyán leteremt.

Perrie kék szeme fényesen csillogott, szőke haját két copfba fogta, farmernadrágot, piros blúzt és türkizkék fülbevalót viselt.

- Én szeretek dolgozni.

- Fogsz is, hidd el nekem, hiszen szombat este van. Két pincér lesz a segítségedre: Babe és Juanita. Beck a leszedő, Pete meg a mosogató. Ha pihenni akarsz, szólj Joanie-nak. Van hátul hely a kabátodnak meg a táskádnak. Vagy nincs táskád?

- Nincs. Nem hoztam.

- Akkor gyere, körbeviszlek. Joanie hátul tartja a papírokat, amiket ki kell töltened. Úgy láttam, csináltad már ezt a munkát korábban is.

- Igen, csináltam.

- Felváltva takarítjuk az illemhelyeket. Nyugi, te csak hetek múlva kerülsz sorra.

- Már alig várom.

Perrie elmosolyodott.

- Lakik a környéken rokonod?

- Nem, keletről jöttem. – nem akart erről beszélni, nem akart erre gondolni – Ki kezeli az italokat?

- A pincérek. Bort és sört szolgálunk fel. Ha van még valami, csak kérdezz nyugodtan. Üdv a fedélzeten!

- Kösz.

Lili bement a konyhába, és kötényt kötött. Angel’s kiváló hely, hogy erőt gyűjtsön, amíg el nem jön az idő, hogy továbbinduljon.