4/10.

Helló lányok! (: Itt is lennék a következő résszel. Igazából ebben nem történik semmi izgalmas és rövid is, de azért remélem tetszik majd (:
((Holnaptól dolgozni is fogok a suli mellett, szóval nem tudom hogy lesz időm írni, de azért igyekezni fogok hetente legalább egy részt hozni, ahogy eddig is.))
Jó olvasást! Xx
*A

Az eső hangosan kopog a párkányon. Erre kelek. Felülök az ágyon és megnézem a telefonomon az időt. 10 óra. Mostanában nem is aludtam ilyen sokáig. És hol van Lara? Pizsamában kimegyek és megnézem a többieket.
-Sziasztok - köszönök be az ebédlőbe, ugyanis mindenki ott van.
-Szia. Csináltam reggelit - mutat a pultra Liam.
-Köszönöm. Lara hol van?
-Harryvel elmentek futni. Nyitva volt az ajtód, így Lara ki tudott jönni, Harry pedig elvitte - magyarázta el Niall.
-De szakad az eső - mutattam ki az ablakon.
-Fél órája még nem esett - Ahogy ezt kimondta, ajtócsapódást hallottunk.
Megjelentek az említettek. Mint az ázott kutyák. Nos egyikük szó szerint az, de Harry is eléggé hasonlított.
-Köszönöm, hogy vigyáztál rá. - adtam egy puszit az arcára - De ilyen időben nem kellett volna elindulnotok.
-Még jó, hogy reggel nem zuhanyoztam - nevetett fel, majd elment átöltözni.
Elvittem Larát én is a szobába, hogy megtöröljem, majd visszamentünk a többiekhez. Épp videójátékoztak, így én csak csendben leültem a földre melléjük.
Egy óra semmittevés után felálltam és átmentem a konyhába. Nekiláttam az ebéd elkészítésének.
A spagettit mindenki szereti. Már csak a szósz volt hátra, amikor lépteket hallottam.
-Hmm, finom az illata.
-És az íze? - tartottam elé a fakanalat.
-Isteni - mosolygott.
-Arra gondoltam, hogy délután sütök muffint. Segítesz?
-Mint régen? - utalt azokra a napokra, amikor még itt laktam.
-Persze.
-Benne vagyok.
-Oké. Szólj a többieknek, hogy kész a kaja! - utasítottam.
Ebéd után a nappaliba mentek filmezni, én pedig előkészítettem mindent a sütihez.
-Niall jössz akkor? - szóltam ki neki.
-Jelen - rohant be és mellém állt.
-Akkor kezdjük, te adod én keverem - osztottam ki a feladatokat.
Egész gyorsan kész lettünk és mehetett is a sütőbe. Amikor onnan is kikerült, nekiálltunk a díszítésnek.
-Az egy virág? - kérdeztem, amikor az egyik muffinra rajzolt.
-Zsiráf - mondta komoly hangon.
-Óó, nos akkor szép zsiráf - nevettem.
-Te gúnyolódsz?
-Én, dehogy. Tényleg szép - nevettem még mindig.
-Én legalább kreatív vagyok - húzta fel az orrát.
-Szóval szerinted én nem?
-Hát lássuk be. Nem túl kreatív a neveket ráírni.
-Jól van Horan te akartad! - indultam el felé és mivel nem számított rá, az arcára nyomtam egy adagot a cukros mázból - Most pedig megyünk sütit árulni, és te leszel az első, akit eladok. - fogtam meg a kezét és húztam az ajtó felé.
-Hát lenne szíved eladni engem? - nézett rám édesen.
-Soha. Tudod, hogy te vagy a kedvenc sütim.
-Aww - hallottuk meg magunk mellett a többiek hangját.
-De édesek. Kis sütikék - gagyogott Harry.
-Fogd be Styles! - szóltam rá, és visszamentem a konyhába.
Megfogtam a saját muffinomat és a szobámba mentem. Néhány pillanat múlva kopogtak.
-Bejöhetek? - dugta be a fejét Harry.
-Felőlem.
-Minden oké? Miért jöttél be tőlünk?
-Egyedül akarok lenni. Úgyhogy ha megbocsátasz... - böktem az ajtó felé.
-Ha szükséged lenne valamire, csak szólj! - ment ki.
Én csak tényleg szerettem volna egy kicsit egyedül lenni.
Egyedül lenni a gondolataimmal, az érzéseimmel...