4/9.

Sziasztok (: Itt az ígért rész, remélem tetszeni fog.
U.i.: Aki eddig nem szavazott volna oldalt, tegye meg! 
*A

Reggel Lara ugatására keltem, ami egyet jelent azzal, hogy átaludtam az ébresztőmet.
Gyorsan felöltöztem, elmentünk futni, hazaérve megreggeliztünk, összepakoltam a szükséges holmikat és elindultunk a stúdióba. Ott néhány kevésbé-vagy egyáltalán nem-ismert ember fotóztatta magát saját szórakoztatására. Szerencsére gyorsan eltelt ez a pár óra és már mehettünk is haza.
Megebédeltünk és leültünk kicsit tv-zni. 3 óra körül járhatott az idő, amikor a kocsiban ülve a fiúk felé tartottunk.
Odaérve becsengettem és Louis nyitott ajtót.
-Helló! - köszöntött hatalmas vigyorral és egy öleléssel.
-Szia Lou. Többiek?
-Kint vannak hátul a kertben. Menjünk mi is!
Ahogy kiértünk mindenkinek köszöntem, majd leültem én is közéjük.
-Épp rólad beszélgettünk - mosolygott Eleanor.
-Rólam? - lepődtem meg - És mit?
-Csak, hogy már nagyon vártunk.
-Értem.
-És milyen napod volt? - kérdezte Liam.
-Egész jó. Szerencsére gyorsan eltelt.
-Nem szereted ezt csinálni?
-De, csak néha nagyon beképzeltek az emberek. Azokat nem bírom. - válaszoltam őszintén.
-És miért hagytad ott az éttermet? - kérdezett most Louis.
Ó, ha tudnátok…
-Szerettem volna valami újat kipróbálni - hazudtam.
-Ti Tommal jártok? - húzogatta a szemöldökét Harry.

-Nem. Sem most, sem ezelőtt.

-És nem volt senki más sem? - folytatta.

Remek. Most miért kellett felhozni ezt a témát?

-Nem igazán.

-Na, mondd el! Látom rajtad, hogy volt valaki - mosolygott még mindig Harry.

Elmondjam? Hiszen megbízom bennük.

-Rendben. - adtam be a derekam - A rövidebb vagy a hosszabb sztorit akarjátok hallani? - néztem körbe.

-Van időnk. Mesélj!

-Amikor még felszolgálóként dolgoztam egyik nap megjelent egy srác. Nem volt benne semmi különös, csak egy vendég. Aztán egy héten keresztül minden nap bejárt. Elkezdtünk beszélgetni, el akart hívni randizni, de visszautasítottam. Helyes volt, de... - itt félbehagytam a mondatot és Niallre mosolyogtam - Egyik este mikor végeztem a munkában, felhívott. Zaklatottnak tűnt, azt hittem baj van, ezért elmentem hozzá. Amikor az ajtajához értem csengetni akartam, de láttam, hogy nyitva van. Bementem. A konyhában volt. Szóltam neki, ő megfordult kezében valami fehér porral. Rosszat sejtettem. Ahogy rám nézett és közeledett felém... Féltem. Elfuthattam volna, de lefagytam. Egyszerűen semmit nem tudtam csinálni. Egyedül voltam egy drogos állattal. Mikor elkezdett fogdosni, tűrtem. Védtelen voltam, és ezt ő is tudta. Azt tehetett velem, amit csak akart. És meg is tette. Akkor éjjel háromszor. Hajnal 2 volt amikor elaludt, így el tudtam szökni. Hazaérve tudatosult bennem, hogy mi történt. Azt hittem a barátom. Soha nem aláztak meg annyira. Soha. Undorodtam magamtól. Meg akartam halni, de nem sikerült. - néztem a karomon lévő rengeteg hegre - Másnap reggel Tom eljött és én elmondtam neki mindent. Felmondtam a munkahelyemen, egy időre Tomhoz költöztem. Ő segített megszerezni a mostani állásomat. És most itt vagyok - mosolyogtam megkönnyebbülten. 

Jó volt elmondani. Minél többször beszélek róla, annál könnyebb lesz.

-Úristen - motyogott Niall.

Ahogy végignéztem rajtuk, az arcukon látszott, hogy valami vidámabb történetre számítottak. 

-Feljelentetted? - szólalt meg Eleanor. 

-Nem, Úgysem csináltak volna semmit - rántottam meg a vállam.

-Dehogynem. Ez a dolguk.

-Váltsunk témát! Nem akarok tovább a nyomoromról beszélni - jelentettem ki.

Megértették és Louis máris feldobott egy sokkal viccesebb sztorit. Imádom hallgatni, ahogy egymást szívatják. Egészen sötétedésig kint maradtunk, majd miután megszavazták, hogy náluk töltöm az éjszakát, a lányokat pedig hazavitték, mindenki a saját szobájába vonult. Én is így tettem, majd a zuhanyzás után befeküdtem az ágyba. De sehogy sem tudtam elaludni, csak forgolódtam és bámultam magam elé. Ezért fogtam egy plédet és úgy döntöttem kiülök még egy kicsit, hátha az segít.

A nappaliban még szólt a tv, így még van rajtam kívül valaki ébren.

-Hová mész? - kérdezte suttogva.

-Nem tudok aludni, kiülök egy kicsit. Jössz?

Nem válaszolt, csak kikapcsolta a készüléket és követett. Leültünk egymás mellé és betakaróztunk.

-Sajnálom, ami veled történt - nézett rám, mintha ő lett volna a hibás.

-Én is, de már nem lehet visszacsinálni.

-Jól vagy? - kék szemei aggodalmat tükröztek.

-Tudod fura ezt mondani, de örültem volna, ha akkor engem is bedrogoz.

-Miért?

-Úgy lehet még élveztem is volna. Ahelyett az egyetlen dolog, amit éreztem a fájdalom volt. Valahogy nem így képzeltem el az elsőt - nevettem fel erőltetetten.

-Első?

-Titkon minden lány arról álmodik, hogy talál egy fiút, aki szereti és tiszteli. De rám egyáltalán nem figyelt oda, durva volt és erőszakos. 

Síri csönd. Nem mondott semmit, de nem is vártam el. Erre nem lehet mit mondani.

-Minden rendben van? - kérdezett újból, de ezt nem rám értette.

Ránk.

-Boldog vagy? - kérdeztem vissza.

Bólintott.

-Akkor igen, minden rendben.