4/1.

Helló lányok!! (: Itt is lennék egy újabb történettel, ami több részből fog állni. Remélem tetszik majd és kapok pár megjegyzést (: Aki eddig nem tette volna meg, nyugodtan iratkozzon fel!
Jó olvasást! xx
*A

-Liam szükségem van a segítségedre! - mondtam miután beléptem a szobájába.
-Hallgatlak.
-Nos az van, hogy azt hiszem beleszerettem Niallbe. Szerinted mit csináljak?
-Figyelj, mivel egy házban laktok hülyeség lenne azt mondanom, hogy felejtsd el, szóval lehet jobb lenne, ha elmondanád neki.
-Oké, kösuönöm. - mosolyogtam rá - És most nem tudod hol van?
-Mostanában elég gyakran jár el és nem mondja meg hova - rántotta meg a vállát.
-Srácok gyertek egy kicsit! - hallottuk meg az említett hangját.
Kimentünk, és a többiekkel együtt a nappaliba vonultunk, ahol Niall egy hosszú, szőke hajú lány kezét szorongatta.
-Ő itt Amanda, a barátnőm.
Az utolsó szónál úgy éreztem összeesek. De felvettem az álmosolyomat és kedvesen kezet nyújtottam és bemutatkoztam.
-Szia. Lili Ross. - a mosolyt nem viszonozta, csak lenézően végigmért.
Éreztem, hogy nem leszünk jóban.
Liam rám nézett, mire én csak megrántottam a vállam és a többiektől elnézést kérve kiléptem a házból.
Fel sem fogtam még ezt az egészet. Miért nem én? Elkéstem. Talán ha hamarabb elmondtam volna az érzéseimet, megakadályozhattam volna ezt a tragédiát. Mert ez tényleg az. Ez a csaj egy boszorkány, és nem csak azért mondom, mert féltékeny vagyok. Remélem éjszakára nem akar maradni.
Mikor hazaindultam már sötétedett. Otthon mindenki a szobájában volt, így én is bementem a sajátomba. Ránéztem a telefonomra, 5 nem fogadott hívás Liamtől. Csak küldtem neki egy sms-t, hogy ne aggódjon, már itthon vagyok.
Elmentem megfürödni, majd bebújtam az ágyba és próbáltam aludni. Nem igazán sikerült 2 ok miatt: az egyik, hogy nem bírom még mindig elhinni ezt az egészet; a másik pedig a furcsa hangok Niall szobájából, amikből arra következtettem, hogy nincs egyedül.
Amikor 10 perc után sem hallgattak el, felvettem egy jó meleg pulcsit, kimentem az udvarra és beültem a hintaágyba. Nem tudom pontosan mennyi idő múlva Zayn telepedett mellém egy pokróccal a kezében.
-Miért nem alszol? - kérdezte, miközben betakart minket.
-Nem tudok - válaszoltam tömören.
-Miért tűntél el délután? - folytatta.
Nem válaszoltam, csak sóhajtottam egyet.
-Lili, bármi van nekem elmondhatod. Én is szoktam hozzád fordulni, ha baj van.
-Tudom, és köszönöm, de.. - itt megakadtam - Zayn, én ezt nem tudom végigcsinálni. - kezdtem el sírni, ő pedig magához ölelt.
-De mégis mit?
-Zayn - néztem a szemébe - beleszerettem Niallbe, és pont mikor el akartam neki mondani, hazaállít ezzel a... na mindegy.
-És még nem is hallottad a hangját. - nevetett fel - Tényleg jó, hogy eszembe jutott, szereznem kell egy füldugót.
-Annyira rossz? - kérdeztem.
-Inkább ne akard megtudni. - mosolygott - Na gyere, menjünk be.
-Én maradok, itt legalább csend van.
-Miért, odabent nem?
-Hát tudod szinte biztos vagyok benne, hogy Niallék nem pornófilmet néztek éppen. Szóval jól megvagyok itt. De te menj nyugodtan!
-Biztos?
-Tuti. Jó éjt!
Egyedül maradtam és az egész éjszakát ébren töltöttem. Sajnálattal vettem észre, hogy világosodik. Bementem a konyhába és nekiálltam a reggeli elkészítésének, illetve teát is főztem.
Lassan mindenki előjött és leültek enni. Egyedül Miss Őfelsége nem nyúlt semmihez, amit Niall is észrevett.
-Te miért nem eszel? - kérdezte meg barátnőjét.
-Jaj szívem, tudhatnád, hogy nem eszem szénhidrátot.
A hangja hatására a számban lévő tea a velem szemben ülő Zayn arcában landolt.
Nem tudtam megállítani a belőlem kitörő nevetést, mire Zayn is felröhögött. A többiek értetlenül néztek, de mi csak megvontuk a vállunkat. Mikor lecsillapodtam, válaszoltam az előbbi kijelentésére, bár nem nekem címezte.
-Hát pedig itt nincs más.
-Ahogy elnézem az alakod, csodálkozom, hogy most nem pizzát vagy hamburgert eszel - nézett rám gúnyosan.
-Parancsolsz? - néztem rá én is, azt hittem rosszul hallok.
-Nem hallottál még a fogyókúráról? Jót tenne neked. Vagy a szüleid is elhízásban szenvednek?
A meglepődöttségemet felváltotta a düh, és köztudottan nem az önuralmamról vagyok híres. Felálltam, odamentem hozzá és a ruháját a mellkasánál megfogva felemeltem a székről.
-Na ide figyelj! Ha még egyszer a családomat vagy a barátaimat a szádra veszed, nem állok jót magamért. Világos?
Ekkor már Niall is felállt a helyéről.
-Azt kérdeztem, hogy világos-e? - ordítottam rá.
-Igen - válaszolt félelemmel a hangjában.
-Helyes! - kicsit meglöktem, amitől Niall karjában landolt - Ja, és legközelebb kicsit halkabban szeressétek egymást az éjszaka közepén! Más aludna. - felvettem a cipőmet és elindultam a szokásos helyemre.
Kb. 2 hete találtam rá erre a dombra. A ház mögött egy erdős ösvényen kell felmenni. Csodás a kilátás és senki sem tud róla, kivéve Liam és én. Neki megmutattam, mert folyton kérdezgette, hogy hova megyek.
-Most már hazajöhetsz, elmentek! - szólalt meg egyszer csak mögöttem Liam.
-Undorító ez a csaj. Ha még egyszer meglátom nem garantálom, hogy élve megy haza.
-Megértelek, de ha Niallnek ő kell, el kell fogadnunk. Na gyere! Ma még nem is ettél.
Engedelmeskedve neki felálltam és hazasétáltunk, ahol a nappaliban néhány bőrönddel találtuk szembe magunkat.
-Ez meg mi? - kérdezte meglepődve Liam.
-Ideköltözöm, hát nem szuper?! - nyávogta az éppen belépő Amanda.
-És Niall tud erről? - folytatta még mindig meglepetten Li.
-Én ajánlottam fel neki - lépett be az említett is a szobába.
-Minket meg sem kérdeztél! - jött elő Zayn is.
-Srácok ő a barátnőm. Szeretném, ha nem lenne probléma abból, hogy itt van.
-De nincs is több vendégszoba! - szólt közbe Harry is.
-Majd alszik az én szobámban, vagy osztozik Lilivel. - vetette fel az ötletet Horan.
-Ha élve akarod látni, nem engeded a közelembe! - mondtam határozottan.
-Ha valaki nem bírja elviselni, nyugodtan elmehet. Mandy ugyanis itt marad. - emelte fel a hangját és közben rám nézett.
Most komolyan el akár küldeni? Akkor megkapja.
-Oké, ha így gondolod. - válaszoltam és a szobámba menve el is kezdtem pakolni.
-Lili nyitsd ki az ajtót! Hallod?! Nem mész sehova! Ugye? Lili, kérlek! - kérlelt Liam az ajtó túlsó végéről.
A bőröndömet becipzáraztam és elfordítottam a kulcsot a zárban.
Liam, Zayn és Harry beözönlöttek a szobába és egyből kezdték a lebeszélést.
-Mégis hová akarsz menni? Nincs pénzed. A híd alatt akarsz aludni? - háborgott Liam.
-Még az is jobb, mint velük egy fedél alatt. Sajnálom srácok, de képtelen vagyok végignézni, hogy akit szeretek mással van.
-Hú, azt hiszem nagyon le vagyok maradva - csodálkozott Harry.
-Mindegy, már eldöntöttem. Elmegyek, és ebben még az sem gátol meg, hogy ti itt vagytok. Elmenekülök, mert gyenge vagyok. Sajnálom.
-Mindegyikünknek van saját háza. Költözz mondjuk hozzám - ajánlotta fel Zayn.
-Nem fogadhatom el. Nem fogok rajtatok élősködni, már így is sokkal tartozom ezért az egy hónapért. A sajàt lábamra fogok állni. Szerzek egy munkát, veszek egy házat és élek tovább egyedül. Így lesz a legjobb.
-És mi lesz velünk? A barátságunkkal? - kérdezte Liam, mire a többiek is bólogatni kezdtek.
-Mindig a barátaim lesztek, a legjobbak, csak már nem fogunk beszélni.
-Mi van? - lepődött meg Zayn.
-Nem akarom, hogy miattam rosszban legyetek Niallel. Valószínűleg Amandában is van valami szerethető. Legyetek vele jóban, legalább Niall kedvéért.
-Ennyi erővel te is jóban lehetnél vele! - vágott vissza Harry.
-Te viccelsz ugye? Az első nap majdnem megfojtottam. Mondtam már, én nem tudok itt maradni.
-De legalább Londonban maradsz? - reménykedett Liam.
-Még nem tudom, lehet - válaszoltam bizonytalanul.
-És mikor indulsz?
-Reggel vagy még éjszaka.
-Éjszaka? És mit akarsz te éjszaka csinálni?
-Kimegyek a reptérre, hátha jön egy járat, ami jó nekem.
-Szerintem várd meg a reggelt! Hátha addig megváltozik a véleményed - tanácsolta Zayn.
-Nem fog megváltozni. Eldöntöttem, úgyhogy el is megyek. Utálok búcsúzkodni, de nincs más hátra. Köszönöm, hogy eltűrtetek magatok mellett. Ti vagytok a legjobb barátaim. Hiányozni fogtok, de még úgyis hallok rólatok és még az is lehet, hogy egy koncerten újra látjuk egymást. Ígérjétek meg, hogy együtt maradtok! Kérlek! - néztem rájuk könnyes szemekkel.
-Gyere ide te butus! - tárták szét a karjaikat egyszerre.
Csoportos ölelés, bár nekem jelenleg csak egy ember ölelésére lenne szükségem. Arra, hogy azt mondja nem akarja, hogy elmenjek. De Ő most valaki mással van...
Elváltunk a fiúkkal és egy-egy puszi után, mindhárman kimentek.
Még csak délután 3 van, sötétedésig még van néhány órám. Addig felhívom anyuékat, hogy egy kis időre hazamegyek. Miután letettem a telefont, gondoltam ideje lenne ennem valamit. Szerencsére nem volt a konyhában senki, így nyugodtan ehettem pár falatot.
A szobámba visszaérve gondolkodni kezdtem. Megint elmenekülök, ahogy mindig is tettem. De jobb lesz így mindenkinek.
Megvártam míg besötétedik és elcsendesedik a ház, majd gyorsan lezuhanyoztam, felöltöztem és elbúcsúztam a szobától.
A lehető leghalkabban kiléptem az összes cuccommal együtt, végigsétáltam a folyosón egészen az ajtóig, ahol még utoljára visszanéztem.
Hiányozni fog...