2.

Remélem tetszik (: Komizz, iratkozz fel! xx
*A

- Zayn, kész az ebéd! - szóltam be a szobájába, amikor megláttam, hogy az ágy végénél a földön ül. - Hé, jól vagy?
Nem válaszolt csak a telefonját adta a kezembe, amin a híreket olvasta.
“Terrorista” “Nincs helyed a bandában”
Ilyen és ehhez hasonló 'kedves' szavak és mondatok követik egymást.
- Istenem. Hogy lehetnek ennyire undorítóak?! - háborodtam fel. - Tudod, hogy ez egyáltalán nem igaz. Nehogy egy ilyen miatt legyél már szomorú. Aljas rágalmazás az egész. Nem történik semmi a celebvilágban, muszáj volt valamit kitalálni.
- De tudod milyen érzés ez? Mikor az egész világ hisz a pletykáknak? Nem túl kellemes…
- Gyere enni és utána megbeszéljük a fiúkkal.
- Nem vagyok éhes! És nem hiszem, hogy ezen lehetne segíteni.
- Pedig még palacsintát is sütöttem. Jó sok nutellával és tejszínhabbal. Na?! Még most sem vagy éhes? - mosolyogtam rá, hiszen tudtam, hogy nem tud ellenállni.
- Nem hoznád be nekem? - nézett rám kiskutya-szemekkel.
- Mindjárt jövök, de el ne szökj!
Kiballagtam a többiekhez az érkezőbe, ahol a másik négy srác evett.
- Zayn nem jön? - kérdezte teleszájjal Niall.
- Nincs túl jó passzban. Viszek neki palacsintát.
Fel is pakoltam párat a tálra, kezembe vettem a tejszínes flakont és már mentem is vissza.
- Megjöttem, remélem nem haltál éhen. - ahogy beléptem még mindig ugyanott ült a földön. - Szerintem az ágyon sokkal kényelmesebb lenne, de felőlem maradhatunk itt is. - mosolyogtam.
- Na milyen? - néztem rá kíváncsian.
- Isteni. Már a múltkor is kérni akartalak, hogy csinálj! De láttam, hogy sok dolgod van.
- Hát most volt egy kis szabadidőm. - mondtam és kivettem egy csokis csodát én is a tányérból. - Hmm, ez tényleg finom.
- Nekem elég is volt, - tette le maga mellé a már üres tálat - köszönöm.
- Egészségedre! Na és most mihez lenne kedved? - érdeklődtem.
- Elbújni egy sötét szobában. - nézett rám komoly arccal.
- Akkor filmezni fogunk. - álltam fel és a DVD-s állványhoz.
- De neked tanulnod kell! - akadékoskodott.
- A barátom bajban van. Szerinted érdekel a tanulás?
- Köszönöm, egy igazán jó ember vagy.
- Nálad biztosan nem jobb.
- Na persze. Ezt te sem gondoltad komolyan. - mutatta fel ismét telefonját.
- Zayn Malik! Ezt most fejezd be! Nem ismerek nálad nagyszerűbb és jószívűbb embert. De komolyan. Olyan dolgokat teszel az emberekkel, hogy el sem hiszed. Tudod te hány lánynak segítesz naponta. Te vagy az, aki miatt még élnek. Egy igazi hős vagy. - fogtam meg a kezét bátorításként.
És ekkor… Megcsókolt. Én meg csak ültem, mint egy darab fa, nem azért mert nem tetszett amit tett, hanem mert egyszerűen meglepett. Észrevette, hogy nem viszonzom, ezért el is engedett.
- Bocs, én nem akartam. - hajtotta le a fejét szégyellősen.
Megfogtam az arcát, közelebb húztam magamhoz, így most én kezdeményeztem. Nem kellett sokat várnom, hogy átvegye az irányítást. Megtette. Tudta, hogyan bánjon velem. Gyengéd volt és tiszteletben tartott. Imádtam, de muszáj volt szünetet tartani, különben megfulladok.
- Tökéletes, akárcsak TE. - suttogtam ajkaira.