1.

Hagyj magad után nyomot! Komizz, iratkozz fel!

*A

- Minden rendben? - néztem rá Niallre, aki feszülten csörtetett be a házba.
- Nem! Rohadtul nem tudok hazamenni Karácsonyra a kibaszott szar idő miatt! - ordítozott.
- Sajnálom. - mondtam együtt érzően - Én sem megyek haza az ünnepekre.
- De te a saját akaratodból nem mész én meg a szél miatt! Nem veszed észre a különbséget?! - kiabált még mindig, mire a többiek is előjöttek a szobáikból.
- Hidd el, ha tehetném, már rég nem lennék itt! - emeltem fel a hangom most már én is.
- Akkor miért nem indulsz? - kérdezte lekezelően.
- Mert nincs pénzem repülőjegyre! - fakadtam ki és otthagyva őket berohantam a szobába, becsapva magam után az ajtót.
Bevágtam magam az ágyba, bebugyoláltam magam a takarómba, fülesemet a fülembe dugtam és bekapcsoltam életmentő DEMI - albumomat.
Elhiszem, hogy Niall ideges, de nincs joga ordibálni velem. Mélységesen megbántott. Nem azzal, amit mondott, hanem ahogy mondta. Azt a flegma hangnemet soha nem fogom elfelejteni.
Véget ért az album és csendben feküdtem tovább, amikor besüppedt mellettem az ágy. Nem néztem rá, csak bámultam tovább a plafont.
- Nagyon sajnálom, hogy úgy beszéltem veled. Ne haragudj rám, kérlek! Csak borzalmasan kiakadtam. - hallottam a hangján, hogy tényleg sajnálja.
- Menj ki a szobámból! - mondtam halkan.
- Hogy tehetném jóvá? - simított végig a karomon.
- Csak menj ki a szobámból és hagyj békén!
Ahogy kértem, felállt és elhagyta a szobát. Szívem szerint megbocsátottam volna, de az eszem azt súgta: “Hagyd még egy kicsit őrlődni.”
Felkeltem, lezuhanyoztam és lementem valami kaját keresni. Hát pechemre ott ültek a fiúk, Louis kivételével.
Benéztem a hűtőbe, de sajnálattal vettem észre, hogy üres, ahogy a hasam is.
Amilyen lendülettel kinyitottam a hűtőajtót, olyan lendülettel be is zártam. Benéztem még a szekrénybe is, hátha van valami dugikaja. Volt is egy csomag keksz, de mivel tudtam, hogy kié, érintetlenül hagytam.
- Nyugodtan megeheted. - szólalt fel a szőkeség, mikor észrevette, hogy nem nyúltam hozzá.
- Nem, kösz. Inkább elmegyek inni valamit. - válaszoltam és visszamentem a szobámba felöltözni.
Útra készen lementem, még a nappaliban felhúztam a cipőmet, felvettem a kabátomat és a kulcsokat és már indultam is. Volna…
- Nincs már túl késő, hogy egyedül császkálj? - kérdezte apáskodva Liam.
- Muszáj kikapcsolnom egy kicsit az agyam. Ne várjatok, majd jövök. - léptem ki az ajtón, de utánam szólt:
- Jobb lenne, ha valaki veled menne. - aggodalmaskodott.
- Nem kell, ha baj van, hívlak! Jó éjszakát! - zártam be az ajtót és elindultam az utcákon.
Nem sokat sétáltam, találtam egy egyszerű bár-féleséget, gondoltam megnézem belülről is.
Leültem a pulthoz és rögtön szembetaláltam magam Jackkel. A pultos srác már is elém tolta, én le is húztam és jöhetett a következő és utána még pár.
Mikor már kellőképpen feloldódtam, hazafelé indultam. Próbáltam sietni, már amennyire az összeakadó lábaimmal tudtam.
Mikor végre beléphettem a jó meleg lakásba, levettem a lábbelimet és a kabátomat és elindultam a szobám felé. Ez egészen addig működött is, míg neki nem mentem valaminek és el nem terültem a földön. Liam és Niall azonnal kirohantak a szobáikból és próbáltak felsegíteni… Kevés sikerrel. Röhögtem, mint egy bolond és fetrengtem a földön.
- Minden oké? - aggódott Liam.
- Úgy nézek ki, mint aki rosszul van? De most komolyan? - röhögtem még mindig.
- Akkor mit keresel a földön? - nevetett Niall is velem.
- Valami nekem jött és elestem. De segíthetnétek végre felállni és bemenni a szobámba.
- Majd én elintézem. Menj csak Liam aludj egyet. - ajánlkozott a szőkeség.
Megfogta a kezem és behúzott a szobába. Mindig is erre vágytam, hogy csak ketten legyünk egy sötét szobában.
- Most pedig feküdj le és aludj! Ahogy azt látom, kemény napod volt. - mosolygott és leültetett az ágyra.
- De még át kell öltöznöm és egyedül nem fog menni. - mosolyodtam el pimaszul.
- Ó, dehogynem. Idehozom a pizsidet és már itt sem vagyok. Holnap korán kelek.
- Mégis haza tudsz menni? - kérdeztem érdeklődve.
- Igen, vonattal megyek. Amúgy tényleg sajnálom a délutánit. Nem gondolkodtam, amikor kimondtam. - ült le mellém.
- Nem haragszom, csak nem vártam volna pont tőled ezt a flegmázást. - néztem a szemeibe.
- Tudom bunkó voltam. Sajná…
- Shh… - tettem a szájára az ujjam - Inkább azt mondd meg nekem, hogy állsz Barbarával?
- Sehogy, csak a barátom. - vágta rá rögtön.
- Akkor ha most megcsókolnálak nem rontanám el a kapcsolatodat senkivel.? - tértem a lényegre.
- Részeg vagy. Aludj! - állt fel és sétált az ajtó felé.
Nem hagyhatom annyiban, kell nekem.
- Majd alszom ezután. - eléálltam és magabiztosan megcsókoltam.
Ellökött magától.
- Részeg vagy. Nem gondolkodsz.
- Lehet, hogy részeg vagyok, de tudom mit teszek. Niall, erre vágyom mióta ideköltöztem és végre van elég bátorságom megtenni. Te tényleg nem veszed észre, hogy mennyire akarlak? Mikor elmentél Barbival, azt hittem belepusztulok, pedig csak golfozni vitted. - nevettem fel kínosan. - Hát józanon biztos nem tudtam volna ezeket elmondani. De teljesen komolyan beszélek. Viszont ha választanod kell közte és köztem, remélem őt választod. Megérdemled, hogy egy igazi hercegnő legyen melletted. Most pedig menj és pihend ki magad! Boldog Karácsonyt a családodnak is! Az ajándékodat majd megkapod egy ennél megfelelőbb pillanatban. Jó utat holnapra! - meg sem várva a reakcióját kitoltam a szobámból, bezártam az ajtót, nekidőltem és zokogva csúsztam le.