4/16.

Sziasztok (: Itt is lennék a következő résszel, remélem tetszeni fog. 
Köszönöm a komikat, nagyon jól estek! (:
Következő rész vasárnap!!
Jó olvasást! Xx
*A

-Jól vagy? - kérdeztem, miután mellé feküdtem.
-Igen.
-Megkérhetlek arra, hogy maradj itt velem éjszakára? - kérdeztem félve a választól.
-Szeretnéd? - nézett rám.
-Szeretném - simítottam végig az arcán.
-Maradok - mosolygott, majd egy puszit nyomva az arcomra a mellkasomra hajtotta a fejét, jobb karjával pedig átölelt.
Kétség kívül ez a legboldogabb napom és remélem ezután mindig így feküdhetek majd le.
Én a haját simogattam, miközben a szuszogását hallgattam. Elaludt. Jelenleg nem érdekelt, hogy nem jött álom a szememre, nem érdekelt semmi más, csak hogy itt van velem...
Reggel mocorgásra ébredtem. Kinyitottam a szemem, és Őt láttam meg először, ébredezett.
-Jó reggelt - köszönt rekedten.
-Neked is. Hogy aludtál?
-Jól - válaszolta szűkszavúan és elkezdett öltözködni.
-Megyek, készítek reggelit - keltem fel én is és magamra vettem a ruháimat.
-Nem szükséges, elmegyek és veszek valamit - ment ki a szobából.
Néhány perc múlva a bejárati ajtó csukódását is hallottam. Elment.

***Niall szemszöge***

'Nyisd már ki!' toporgok Liam ajtaja előtt már egy jó ideje. Ő az egyetlen, aki talán tud segíteni a mostani helyzetemben.
-Helló haver! Hát te?
-Bemehetnék? - kérdezem feszülten.
-Mi az, nem sikerült az éjszaka? - röhögött.
-Te honnan tudsz erről?
-Szerinted? Na, de komolyan. Milyen volt?
-Egy szóval? Eszméletlen - mosolyogtam.
-Akkor mi a probléma?
-Az, hogy visszajött Grace, és ha ez nem lenne elég, Lili bevallotta, hogy még mindig szeret és le is feküdtünk. Ez itt a probléma.
-És miért is kellek ehhez én?
-Mert te mindig olyan jó tanácsokat adsz.
-Nos, igen. De ezt neked kell eldöntened. Grace mikor jön vissza?
-Délután.
-Beszélned kellene mindkettőjükkel egyszerre, egy kis időt kérve. Aztán leülsz, mérlegelsz és döntesz. Ennyi.
-Ha ez ilyen egyszerű lenne.
-Tudom, hogy nem az Niall, de ezt egyedül kell megtenned. Bár délután a többiek is hazaérnek.
-Akkor majd találkozunk - léptem ki a házból és elindultam haza.
A ház már üresen állt.

***Lili szemszöge***

Miután Niall elment, nekem sem volt tovább maradásom.
Hazaérve megebédeltem és lezuhanyoztam. Majd megnéztem az sms-t, amit a fürdőszobából hallottam meg. Ahogy megláttam a feladót, a szívem a kétszeresére gyorsult.
"Gyere át délután! Beszélnünk kell!"
A kérdés, hogy ez jót vagy rosszat jelent. Bár a reggeli viselkedéséből ítélve, nem sok jóra számítok...
Lassan teszem meg a visszafelé vezető utat. Kicsit fura, hogy Lara nincs mellettem, de tudom, hogy Liammel biztonságban van.
Lassan megyek, mégis túl hamar érek oda. Becsengetek, és várok. Niall nyit ajtót, egy kis mosolyt sem látok az arcán. Sajnos.
-Szia. Minden rendben? Elég rosszul nézel ki - léptem be az ajtón.
-Szia. Gyere, ülj le! - mutatott a kanapéra, ahol Grace is ült.
-Szia Lili. Hát te miért vagy itt? - kérdezte kedvesen.
-Szerintem azért, amiért te - feleltem.
-Ezt nem értem. Niall azt mondta beszélni akar velem és egy másik...-itt abbahagyta mondatát, mert Niall közbeszólt.
-Grace! Ő a másik lány.
-Ő? Te? - mutatott rám - De én azt hittem barátok vagyunk. Segítettél nekem. Ezek szerint tévedtem. Hogy veheted el tőlem? Hogy lehetsz ennyire szívtelen? Tudod, hogy mit érzek iránta, tudod, hogy szeretem. Erre te ahelyett, hogy segítenél hátba szúrsz! Nem szégyelled magad? Megbíztam benned! - ordított magából kikelve.
Én pedig ahelyett, hogy reagáltam volna, csendben maradtam. Képtelen voltam bármit is mondani, inkább csak Niallt figyeltem.
-Tudjátok, a mai napig nem értem, hogy szerethettek engem. Hiszen nem tettem semmit, amivel ezt megérdemelném. És bármennyire nem szeretném megbántani egyikőtöket sem, ez elkerülhetetlen lesz. Nekem kell egy kis idő, hogy ezt átgondoljam. Mindenképp személyesen fogom közölni veletek a döntésem, de addig az lenne a legjobb, ha nem találkoznánk - nézett felváltva hol Grace-re, hol rám.
-Niall, én tényleg sajnálom, ami történt. Ha visszaforgathatnám az időt megtenném, hidd el - bizonygatta Grace.
-De nem tudod semmissé tenni. Itt hagytad, amikor szüksége volt rád - álltam meg vele szemben.
-Te semmit nem tudsz erről, úgyhogy akadj le rólunk! Fogalmad sincs mit éreztem!
-És neked van fogalmad arról én mit éreztem? Amikor tanácsokat adtam, hogy hozd helyre, amit elrontottál. Megszakadt a szívem, de tudtam, hogy jót cselekszem, mert azt hittem megérdemled Őt. De tévedtem. Eltaszítottad csak azért, mert vannak rajongói és szeretik Őt - most jött ki belőlem minden, és az sem érdekelt, hogy idő közben a fiúk is megjelentek mögöttünk.
Liam lépett közénk. Talán ő tudta a legjobban mi játszódik le bennem.
-Lányok, jobb ha most mentek, ezzel nem segítetek neki - mutatott a fotelben ülő szőke fiúra.
-Azt hiszem igazad van. - sóhajtottam - Csak még egy mondat. - léptem oda Niallhöz.
Rám emelte tekintetét, nem kellett mondania, tudtam mit érez most, ennek ellenére muszáj volt egy utolsó mondatot mondanom:
-Bárhogy is dönts, tudd, hogy van valaki, aki mindenét odaadná érted!