4/14.

Sziasztok (: Meghoztam a következő részt, remélem tetszeni fog. 
Először is szeretném megköszönni azoknak, akik írtak nekem, nagyon jól esett minden szó. Nagyon köszönöm ♥
Másodszor pedig ugye volt szó egy +18as részről, de annak még nem most jött el az ideje (: Igyekszem haladni a történettel, így annak is fontos szerepe lesz majd.
Na de itt a rész! Jó olvasást! Xx
Következő rész hétfőn (:
*A

Néhány számot végighallgattam tőlük, de mivel még mindig eléggé magam alatt voltam a délelőtt miatt, úgy gondoltam nem zavarom meg őket, magamtól is kitalálok. 
Emlékezetből elsétáltam a kijáratig, ahol megtorpantam, mert valaki a nevemet kiabálta.
-Lili, várj egy kicsit! - szaladt felém Louis - Már mész is?
-Igen, szeretnék végre aludni egy kicsit.
-Történt valami?
-Nem, semmi. - hazudtam neki - Csak fáradt vagyok.
-Hát te tudod - láttam rajta, hogy nem hitte el.
-Miért is jöttél utánam? 
-Arra gondoltunk, hogy holnap rendeznénk egy kis bulit Niallnek. Csak néhány haver, hogy kicsit jobban legyen. És persze rád is számítunk - mosolygott.
-Oké, ott leszek. Még valami?
-Nem akarsz mondani valamit?
-Miért, kellene?
-Nem kell, csak látszik, hogy nem oké minden. 
-Pedig minden oké, csak fáradt vagyok, ennyi.
-Ez azért elég átlátszó indok.
-Valakinél beválik, - rántottam meg a vállam - akkor holnap délután ott leszek. Szia Louis. - köszöntem el tőle és elindultam haza.
Vajon tényleg ennyire látszik rajtam minden érzelem, vagy csak túl jól ismernek? Ki kell találnom valami stratégiát, hogy elrejtsek mindent. minden fájdalmat, minden szenvedést… Mert tényleg szenvedek. Miatta. Pedig tényleg nem kérek nagy dolgot az égiektől, csak egy kis boldogságot. ez nem lehet olyan nagy, teljesíthetetlen kérés. Vagy mégis? Hiszen nem várhatom el senkitől, hogy szeressen és tiszteljen, amíg én nem szeretem és tisztelem magam. És ez sosem fog megtörténni, mert utálom magam… Semmi jó és semmi szép nincs bennem..
Na igen, talán ez a negatív hozzáállás nem éppen a legmegfelelőbb segítség számomra. Nem is értem hogy lehetnek olyan barátaim, mint a fiúk. Hiszen ők kedvesek, segítőkészek, tehetségesek, és minden, ami nem én vagyok. 
Amikor Louis megkérdezte, hogy minden rendben van-e, elmondhattam volna neki az igazat. Elmondhattam volna, hogy nincs minden rendben. Hogy nincs munkám, hogy még mindig odavagyok Niallért. De nem, Lili Ross inkább hazudik a barátainak, minthogy elmondjon bármit is. Gratulálok magamnak. Ismét...

***Másnap***

Egy újabb nap... Egy újabb nap, amikor láthatom Őt és mellette lehetek anélkül, hogy bármit is sejtene az egészből.
Mivel ez egy buli, gondoltam kiöltözök egy kicsit.

 

Nem sok értelme van, de úgyis mindegy miben megyek, az senkinek sem számít.
Út közben eszembe jutott, hogy biztos jó ötlet-e elmenni. De végül is mit veszíthetek?
Ahogy odaérek bekopogok. Igaz, szabad bejárásom van, de mégiscsak egy vendég vagyok jelenleg.
-Jövök már! - hallom meg Eleanor hangját bentről.
-Wow Lili! Ugye tudod, hogy nem egy nagyszabású partira megyünk, csak összeülünk inni? - állt most már előttem.
-Igen, tisztában vagyok vele - nevettem.
-De amúgy nagyon dögös vagy. Van itt néhány számodra még ismeretlen srác. Odáig lesznek érted - kacsintott és beinvitált.
-Eleanor! - szóltam rá, és reméltem rájött, hogy ilyet inkább ne mondjon.
A fiúk még javában készülődtek és pakolásztak, míg én az új emberekkel ismerkedtem. Azt hiszem elmondhatom, hogy a fiúk körül mindenki nagyon kedves. 
-Szóval te itt laktál a srácokkal? - tette fel a kérdést Nick, az egyik barátjuk. 
-Igen, egy ideig. De honnan tudod? - kérdeztem vissza, hiszen eléggé meglepett, hogy tudja.
-Nagyon sokat hallottam már rólad - mosolygott engem zavarba hozva.
-Valaki kinyitná az ajtót, tele van a kezem?! - kiabált Liam a konyhából. 
-Majd én megyek - ajánlottam fel, kiszabadulva a számomra kényelmetlen helyzetből.
Az ajtót kinyitva viszont azt kívántam, bárcsak ne én jelentkeztem volna, ugyanis egy olyan személy állt előttem, akire a legkevésbé számítottam és a legutóbbi találkozásunkkor azt hittem többé nem fogom látni.
-Szia Lili - köszönt lágy hangon.
Én csak álltam és próbáltam kitalálni mit keres itt megint...