4/11.

Helló lányok! (:
Meghoztam egy újabb részt, ami az eddigi legrosszabb, de mivel megígértem, nem akartam, hogy tovább kelljen várnotok (:
Ismét nagyon-nagyon rövid lett, amit sajnálok, de most értem haza és próbáltam nem elaludni az írás közben. Most már névtelenül is írhattok nekem (:
Jó olvasást! Xx
*A 

Álomvilág... A hely, ahol minden rendben van... A hely, ahová elmenekülhetünk a problémák elől... A hely, ahol megkapjuk amit, vagy akit akarunk... Ahol elképzelhetjük a boldog jövőt...
Arra eszmélek fel, hogy a fejem alatt vizes a párna, és rájövök, hogy a könnyeim miatt. Akaratlanul is legördültek arcomon, pedig már hónapok óta nem sírtam. S hogy most mi váltotta ki belőlem? Arról fogalmam sincs.
Felkelek és a fürdőbe sétálok, hogy rendbeszedjem magam. Mire átérek a szobába, Grace már az ágyán ül és ahogy elnézem nem csattan ki a boldogságtól.
-Minden rendben? - kérdezem, miközben leülök mellé.
-Nem tudom.
-Történt valami? - próbálom szóra bírni.
-A rajongók. Nem bírom - rázza meg a fejét.
-Majd megbékélnek.
-Nem. Te ezt nem érted. Nem az a bajom, hogy bántanak, hanem hogy elveszik tőlem Niallt. Nem akarom, hogy más is szeresse.
-De ez vele jár. Ezt tudhattad már az elején is.
-Tudtam, hogy ez lesz. De akkor azt hittem tudom majd tolerálni, hogy naponta több lány is fogdossa és ölelgeti. De nekem ez elég volt, nem bírom. Érted? - néz rám könnyes szemekkel.
-Akkor most mi lesz?
-Szakítok vele.
-Nem teheted ezt. Szeret téged és nem bocsátaná meg magának, ha azért veszítene el, mert híres. Ne tedd ezt Vele!
-De. Ez a legjobb.
-Nem. Ez nem megoldás. Ha mindig menekülsz, sosem leszel boldog. Hidd el, én tudom. Csak gondold át még egyszer!
-Már megtettem, és döntöttem. Beszélek is vele. - feláll és kisétál az ajtón, még mielőtt bármit is mondhatnék.
Most lehet örülnöm kéne, hogy Niall megint szabad, de nem megy. Sajnálom Őt. Grace határozott volt és magabiztos a döntésével kapcsolatban, de arra nem gondolt mekkora fájdalmat okoz majd Neki.
Néhány perc elteltével vissza is tért.
-Hát ennyi volt.
-Biztos vagy benne, hogy tényleg jól döntöttél?
-Igen. Azt hittem nehezebb lesz kimondanom, de tudod teljesen megkönnyebbültem - mosolygott.
-És Ő hogy van?
-Nem tudom. Csak ott ült az ágyán, amikor bementem, aztán elmondtam neki. Azt mondta, ha tényleg menni akarok, nem áll az utamba.
-Szerintem menned kellene. Én pedig megnézem jól van-e.
-Rendben - ez volt az utolsó mondat, amit hallottam tőle.
Kimegyek a konyhába főzni egy teát, mielőtt benézek Niallhöz.
2 kopogás után sem érkezik válasz, de szerencsére az ajtaja nyitva van.
Ahogy belépek rögtön megpillantom Őt, ahogy az ablakban ülve gitározik. Mint mindig, amikor maga alatt van.
Odasétálok mögé és megsimogatom a hátát, majd leteszem mellé a teát.
-Miért vagyok ennyire szerencsétlen mindig? Talán ez egy jel, hogy örök életemre egyedül maradok - beszélt.
-Ez nem igaz. Fiatal vagy, jóképű, tehetséges és még sorolhatnám. Ez nem a világ vége.
-Néha azt kívánom, bárcsak ne lennék híres, csak egy hétköznapi srác.
-Ezt te sem gondolhatod komolyan! Ez volt az álmod. Már csak várnod kell arra a lányra, akit tényleg te érdekelsz.
-Annyira jó, hogy itt vagy - közeledett az arcával felém, majd száját az enyémre tapasztotta...