4/5.

Helló lányok! (: Remélem mindenki sikeresen túlélte az első hetet (: Meghoztam a folytatást, remélem tetszik majd. Jó olvasást! 
U.i.: vasárnap új rész ;) xx
*A

Reggel elég korán felébredtem, de nem tudtam eldönteni, hogy csináljak-e reggelit - elvégre mégis idegen házban vagyok - vagy pedig várjam meg Deniseéket. Végül az utóbbi mellett döntöttem és próbáltam még egy kicsit pihenni.
Elaludhattam, mert csak a kopogásra keltem fel. Kinyitottam az ajtót és meglepetésemre Niall állt ott ölében a csöppséggel.
-Jó reggelt! Gyere reggelizni, utána átmegyünk a fiúkhoz.
-Rendben - bezártam az ajtót és utánuk indultam a konyhába.
-Jó reggelt! - köszöntek az ott lévők.
-Nektek is - mosolyogtam és elvettem egy szelet pirítóst. A reggeli után visszamentem a szobába és összeszedtem a cuccaimat és rendbetettem az ágyat. Ekkor jöttem rá, hogy a tegnapi estélyin kívül nincs más ruhám. Elindultam vissza megkeresni Niallt, hogy esetleg maradhatok-e az ő ruhájában, ám az ajtóban pont beleütköztem.
-Ömm...szia - köszönt zavartan(??)
-Szia - mosolyogtam - pont téged kerestelek volna.
-És miért?
-A tegnapi ruhán kívül nincs itt másom, és azt akartam kérdezni, hogy maradhat-e rajtam a tiéd amíg átérünk?
-Persze.
-Oké, akkor én kész is vagyok - mondtam, majd visszamentünk Gregékhez.
Elköszöntünk tőlük és elindultunk.
-Gondolhattam volna, hogy vele vagy! És mit keres a TE ruhádban? - rikácsolt Amanda, amint beléptünk az ajtón.
-Először is neked is szia, - szólalt meg Niall - másodszor pedig ne üvöltözz már! Gyere, inkább a szobában beszéljük meg!
-Ó nem, hagy hallja csak mindenki, hogy ezzel a ribanccal csalsz.
-Ribanc, én? - néztem rá - Tudod szívem nem én flörtöltem tegnap majdnem az összes pasival úgy, hogy közben a barátom kezét fogtam. És a rám öntött vörösborról már ne is beszéljünk. - léptem közelebb hozzá.
És erre mi volt a válasza? Egy pofon.
-Na mi az drága? Fáj az igazság? - mosolyogtam a képébe.
Akkor nem érdekelt a sajgó arcom.
-Milyen igazság? Az, hogy szerelmes vagy Niallbe? Azt hiszed nem vettem észre, hogy nézel rá? - nevetett.
-Miről beszélsz? Nevetséges vagy! - vágtam rá.
-Ugyan szivi! Ezért vagy ideges mindig, mikor hozzáérek - simított végig a mellkasán - vagy megcsókolom?
Én csak álltam és néztem, miközben a szívem majd' kirobbant a mellkasomból.
-Gyerünk mondd el neki mit érzel, ha már úgyis mindenki tudja! - mosolyodott el gúnyosan.
-Amanda hagyd már! - szólt rá Niall.
Én Liamre néztem elbizonytalanodva. Nem tudtam, hogy el kell-e mondanom, vagy tagadjam le az egészet. De amikor a többiekkel együtt rábólintott, tudtam nincs visszaút. Amit hónapok óta készülök elmondani, most muszáj lesz.
-Vallomás kell? Megkapod! - néztem Amandára, majd Niall elé állva, mélyen a szemébe nézve belekezdtem - Tudod, sosem hittem a kék szemű szőke herceg, meg a szerelem első látásra mesében. De akkor beléptem az ajtón és előttem álltál, mint a filmekben. Még a tökéletes mosoly is meg volt hozzá. Ekkor felborítottad minden addigi elképzelésemet. Teltek a napok, az egyik legjobb barátom lettél, én pedig beléd szerettem. Elmeséltem mindenkinek mit érzek, kivéve neked. Hogy miért? Mikor el akartam mondani már késő volt, ugyanis pont akkor mutattad be Amandát, mint barátnődet. Amit még mai napig nem értek.
A több millió lány, akik odavannak érted és azt bizonygatják mindenkinek a világon, hogy mennyire tökéletes vagy... Igazuk van, teljesen. TÖKÉLETES vagy Niall Horan. Nekem biztosan. És hiába akar magának a rengeteg rajongó, nem kaphatnak meg. És nem azért mert híres vagy, hanem mert hozzád egy olyan lány illik, aki ugyanolyan tökéletes, mint Te. De ilyen nincs. Ezért nem fogadják el azt, akivel jársz, mert túl értékes vagy számukra.
Amikor elmentem, nem azért tettem mert haragudtam rád, sosem tudnék. Hanem azért, mert így könnyebb volt nekem. Legalábbis azt hittem. 5 hónap alatt próbáltam minél kevesebb embert közelebb engedni magamhoz. Ez egészen addig sikerült is, míg meg nem jelentetek újra. Próbáltam elnyomni az érzést, amit mindig érzek, amikor mellettem vagy, de egyszerűen nem megy. Túl erős ahhoz, hogy csak úgy elengedjem. Nem kérem, hogy gondolkozz el rajtunk, hogy maradjunk barátok, mert az úgysem menne. Nem foglak keresni megígérem, de remélem azért számíthatok rátok, ha kell egy barát. - néztem most a többiekre, majd vissza Niallre - Csak annyit kérek, hogy nyisd ki a szemed és nézz ki néha a rózsaszín felhőből, mert a fiúk nem féltékenységből beszélnek Amanda ellen. És remélem erre rájössz egyszer magadtól is. Azért teszik, mert törődnek veled és szeretnek. Ahogy én is. Mert ha eddig nem lett volna világos, szeretlek Niall James Horan. - meg sem várva reakcióját, elindultam ki a házból egyenesen fel a dombra.
itt valahogy mindig jól érzem magam, mintha nem lenne semmi gondom a világon. Egy biztos, ezt már nem tudom visszacsinálni, de lehet jobb is így, hogy már tudja...