4/4.

Sziasztok! (: Meghoztam az ígért részt, remélem tetszeni fog. Ebben a részben kipróbáltam, hogy milyen jelen időben írni, de azt hiszem maradok a múltnál (: Személy szerint az eddigi kedvenc részem :D Na mindegy... azért szívesen fogadnék néhány megjegyzést, de akár twitteren is megtaláltok, oldalt az elérhetőségeknél! 
Jó olvasást! xx
U.i.: A következő rész hétfőn!
*A

 A következő napok viszonylag gyorsan teltek el és csak arra lettem figyelmes, hogy ma este lesz a bál.
Már megvettem a ruhámat, szabadnapot is kértem és telefonon beszéltem Ruthtal is, aki örömmel beleegyezett kutyusom felvigyázásába, így tegnap este el is vittem őt. 
Reggel 9 óra van. Felöltöztem, megreggeliztem és elindultam Lara nélkül a szokásos reggeli futásra. Mikor hazaértem gyorsan összeütöttem valami ebédet, azután pedig még tv-ztem egy kicsit.
4 óra körül úgy gondoltam ideje készülődni, ezért lezuhanyoztam, megcsináltam a hajamat és a sminkemet, végül pedig felvettem a ruhát. A fiúk ötre ígérték, hogy értem jönnek, úgyhogy nemsokára ők is megérkeznek. 
Ahogy sejtettem, pár perc múlva hangos dudaszó hallatszott kintről.
Bezártam az ajtót, a kulcsot a táskámba tettem és elindultam a hatalmas autó felé. 
Liam kiszállt, így én könnyebben beülhettem. Mindenkinek köszöntem - kivéve persze Amandát, akinek talán egy kis féltékenység csillogott a szemében -, majd hallgattam a beszélgetésüket. 
Pár perc múlva meg is érkeztünk, és miután sikeresen kiszálltunk az autóból befelé indultunk.
Mindenki a családja felé vette az irányt miután fotózkodtak, csak én nem tudtam mit kezdeni magammal.
-Gyere, bemutatlak Perrienek! - húzott magával Zayn - Egyébként gyönyörű vagy - mosolygott rám.
-Köszönöm. Te is jól nézel ki - viszonoztam mosolyát.
-Perrie! Ő itt Lili - mutatott be menyasszonyának.
-Szia. Már nagyon sokat hallottam rólad - mosolygott és adott 2 puszit.
-Én is sokat hallottam már rólad. Örülök, hogy megismertelek.
Ezután ő visszament a lányokhoz, mi pedig Zaynnel a családjához.
Lezajlott a bemutatkozás és éppen elkezdtünk volna beszélgetni, amikor Liamet pillantottam meg nekem integetve.
Ő is bemutatott mindenkinek, majd leültünk egy jó nagy asztalhoz, mind együtt. Bemutatkoztam még Harry, Louis és Niall családjának is.
Én Harry és Liam közé kerültem, míg velem szemben - pechemre - Niall és imádott párja foglalt helyet.
Az asztal tele volt mindenféle étellel. Minden annyira jól nézett ki, hozzám képest túl jól...
Körülnéztem és rengeteg hírességgel voltunk körülvéve. 
5 hónap alatt sikerült kicsit beletörődnöm, hogy Niall soha nem lesz az enyém, mégis volt mindig egy kis reménysugár, hogy talán egyszer mégis sikerül. Ám most,ahogy látom őket táncolni, ahogy egymáshoz simulnak, ahogy egymásra néznek... Semmi esélyem...
Elmélkedésemből a mellettem ülő Harry zökkent ki.
-Táncolunk? - kérdezi kedvesen.
-Umm, persze - mosolygok rá.
Felállunk és a tánctér közepére sétálunk.
-Nagyon csinos vagy - suttogja, miközben lassan lépkedünk.
-Köszi, te is nagyon jól nézel ki.
Lehunyom a szemem és úgy élvezem a zenét, egyszerűen képtelen vagyok a velem szemben táncoló párost nézni.
-Megyek iszok valamit - mondom táncpartneremnek, miután véget ér a szám, és elindulok az italok felé.
A vörösbor mellett döntök.
Megfordulok és a többiek felé sétálok, amikor valaki "véletlenül" nekem jön és a pohár tartalma az én világos ruhámon landol.
Azt hiszem itt helyben megfejelem, de tekintettel arra, hogy ez egy ünnepség, elvetem az ötletet.
Ehelyett csak állok és farkasszemet nézek vele, akinek jobbján Niall áll.
Egy meleg kezet érzek a vállamon és hátranézve Zaynnel és párjával találom szemben magam.
Amilyen gyorsan csak tudok, kikerülve őket a mosdóba rohanok. Néhány másodperccel később Perrie jön utánam.
-Undorító ez a csaj - mondja felháborodottan.
-Tudom. És most mit csináljak ezzel? - mutatok a hatalmas foltra a ruhámon.
-Mikor ilyen eseményre jövünk nálunk mindig van váltóruha az ilyen esetekre. Maradj itt mindjárt jövök!
Pár perc elteltével vissza is jön egy hosszú, világoskék ruhával.
-Szerintem egy a méretünk - mosolyog.
-Ez gyönyörű. Hogy hálálhatnám meg? - kérdezem, miután segít felvenni.
-Nekem elég, ha láthatom Amanda arcát, amikor kilépsz - nevet.
-Köszönöm szépen - ölelem meg, és egy utolsó pillantást véve a tükörbe, kilépünk az ajtón.
Hatalmas mosollyal az arcunkon lépkedünk vissza az asztalhoz, ahová már mindenki visszaült.
Szememet végigfuttatom a társaságon, ám egy személynél megakad. Tekintetünk összekapcsolódik és ami furcsa, hogy nem esek el, olyan mintha vezetne. Egy apró mosolyt küld felém - miközben elfoglalom a helyem -, melyet viszonzok.
-Minden rendben? - kérdezi halkan mellettem Liam.
Csak egy mosollyal nyugtázom, majd megkérdezem, ők pontosan mikor is következnek.
-Azt hiszem úgy 10 perc múlva - pillant az órájára.
Csendben ülök tovább, míg a többiek fogalmam sincs miről beszélgetnek.
Ahogy Liam mondta, kis idő múlva fel is állnak és elhagyják a társaságunkat.
Perrie mosolyogva mellém ül és együtt nézzük őket.
-Ti mit fogtok énekelni? - kérdezem tőle.
-Good enough és Little me.
-Akkor oda lesz a sminkem - nevetek fel.
-Majd helyrehozzuk - mosolyog és visszavezeti tekintetét a színpadra.
Niall szólójánál akaratlanul is végignézek Rajta. Szemébe nézek és észreveszem, hogy Ő is engem figyel. Talán még sincs minden veszve...
A szám véget ér, ők pedig visszaigyekeznek, miközben Perrie feláll és bandatársaival együtt a színpadra megy. Visszafordulok az asztalhoz, ahol újra Niall tekintetébe ütközöm.
Képtelen vagyok másfelé nézni. A szemkontaktust végül Ő szünteti meg, mikor drága barátnője a képébe mászik. Én csak lehajtott fejjel hallgatom tovább azt a számot, ami az utóbbi hónapokban igencsak a szívemhez nőtt.  
-Srácok mi most megyünk, Theo már kezd nyűgös lenni - jön oda hozzánk Greg.
-Ó, már? - kérdez vissza szomorúan Niall.
-Úgyis hozzád megyünk - neveti ki öccsét.
-De nem vezethetsz, már ittál. Hívjak értetek valakit?
-Kocsival jöttetek? - kérdezem most én.
-Igen, de majd érte jövünk holnap.
-Én szívesen hazaviszlek titeket, már úgy sincs semmi érdekes - ajánlom fel.
-Van jogsid? - kérdezik egyszerre a fiúk.
-Akkor nem ajánlottam volna fel. És különben sem ittam alkoholt. Na mehetünk?
-Persze, de csak ha nem gond - mosolyog rám Greg.
-Dehogy is, menjünk!
-Kikísérlek - áll fel Niall az asztaltól.
Elköszönünk a többiektől és kisétálunk egyenesen az autóig.
-Eszedbe ne jusson még ezután hazamenni! Van elég hely a házban és majd holnap ott találkozunk - néz rám szigorúan Niall, de a szája sarkában ott bújkál a mosoly.
-De nincs váltóruhám sem - kezdek magyarázni.
-A szobámban van ruha, nyugodtan használhatod.
-Umm...oké. Akkor köszönöm és holnap találkozunk. Vigyázzatok magatokra!
-Ti is! És jó éjszakát!
-Jó éjt! Szia. - köszönök el végül és beülök a volán mögé.
Az út csendben és gyorsan telt, aminek örültem. Másra sem vágytam már csak egy kis alvásra.
Izgatott lettem ahogy beléptünk a házba, ugyanis még sosem voltam Nála.
Denise rögtön a vendégszobába ment lefektetni Theot, míg mi Greggel Niall szobája felé indultunk ruhaszerzés céljából.
Miután megtudtam mi hol helyezkedik el, Greg egyedül hagyott és csatlakozott a családjához.
Egy gyors fürdés után magamra kaptam Niall ruháit és mosolyogva aludtam el.