4/2.

Helló lányok!  (: Meg is hoztam a folytatást, remélem tetszik majd. 
Jó olvasást! Xx
U.i.: komizz, iratkozz fel! (:
*A

*5 hónappal később*
5 teljes hónapja, hogy utoljára láttam a fiúkat és beszéltem velük. Az első pár hétben még próbáltak telefonon elérni,- főleg Niall- de nem érdekelt.
Azóta van egy házam itt Londonban, egy munkám a közeli vendéglőben,- ahol felszolgálóként dolgozom és elég jól fizetnek érte- és nem utolsó sorban lett egy kutyusom a 1,5 éves Lara. Egyedül tutira megőrültem volna.
Most mindenki megkérdezhetné,hogy sikerült-e túllépnem Niallön és a fiúkon. A válaszom egyértelmű lenne: NEM. Egyszerűen képtelen vagyok elfelejteni, pedig még mindig együtt van Amandával.

A mai délelőttöm ugyanúgy telt,mint eddig amikor az esti műszakot vittem: reggel elmentünk Larával futni, majd otthon ültünk a tv előtt. Ebéd után átöltöztem és már indulhattunk is. Gyalog kb. negyed órás az út.
A hátsó ajtón mentünk be, ugyanis Larának nem szabadna itt lennie, de a főnökkel megegyeztünk, hogy a raktárig velem jöhet. Amíg dolgozom Tom, a munkatársam vigyáz rá. Szerencsére mindig egymást váltjuk, így nem kell aggódnom kutyusom miatt. Átöltöztem a munkaruhámba és vártam Tomot. Pár perc múlva meg is érkezett.
-Sziasztok! Jók legyetek! - köszöntem el tőlük és kiléptem a pult mögé.
-Szia Lili! - köszönt Lisa, a másik felszolgáló - Hátul a sarokba kellene kivinni ezeket. - mutatott a 3 tálcára.
Felkaptam őket és ügyelve, hogy ne boruljanak le, elindultam a cél felé.
-Jó étvá... - de nem tudtam befejezni, ugyanis felnézve 4 ismerős arccal találtam szemben magam.
Harry kivételével mindenki ott volt, de senki nem szólalt meg, csak bámultuk egymást.
-Lili! Le kellene szedni a 4-es asztalt! - törte meg a kínos csendet főnököm, Molly hangja.
-Megyek már! - szóltam vissza, közben letettem a tálcákat és jó étvágyat kívánva otthagytam őket.
Fogalmam sincs mit kellene tennem. Hiszen itt vannak, újra. És gondolom nem fognak elmenni anélkül, hogy beszélnénk.
A nagy forgalomban viszont nem tudtam figyelni, hogy mikor mennek el, így csak remélni tudtam.
Örömmel vettem észre, hogy már 10 óra, így vége a mai napomnak.
Gyorsan átöltöztem és már ki is léptem a friss levegőre. Tom és Lara már a túloldalon vártak. Épp át akartam kelni az úton, mikor valaki megszólított.
-Lili! - hátrafordultam és Liammel találtam szemben magam, míg mögötte Niall és Zayn állt.
-Ööö...sziasztok! - köszöntem zavartan - Mi újság veletek?
-Mi lenne ha eljönnél hozzánk? Van mit mesélned.
-Hát nem is tudom, elég késő van és már Tom is vár - mutattam az út túl oldalán álló fiúra.
-Na, kérlek! - nézett rám bociszemekkel.
-Legyen! De muszáj elköszönnöm - böktem ismét Tomra.
Liam csak bólintott, én pedig átfutottam az úttesten.
-Köszönöm, hogy vigyáztál rá. - adtam egy puszit az arcára és átvettem Lara pórázát - Viszont még van egy kis elintéznivalóm, úgyhogy most nem haza megyek. De hétfőn találkozunk - öleltem meg és Larával átsiettünk a ránk váró fiúkhoz.
-Mehetünk? - kérdezte Niall, miközben rám emelte gyönyörű szemeit.
-Persze. - mosolyogtam - Egyébként srácok ő itt Lara!
Miután mindannyian megsimogatták, beszálltunk az autóba és elindultunk.
Kb. 20 perc után végre megérkeztünk.
Kiszálltunk Niall Range Roveréből és bementünk a házba. Az előszobában levettem a cipőimet és átmentünk a nappaliba.
-Szóval mi újság? Hogy telnek a napjaid és hol laksz most? Mióta dolgozol? - bombázott a kérdésekkel Liam.
-Csak 2 hetet voltam otthon miután elmentem, aztán visszajöttem, vettem egy házat, kerestem egy munkát, megvettem Larát és most itt vagyok 5 hónap után. - mondtam el mindent nagyvonalakban - De ti mit kerestetek abban az étteremben? Eddig nem jártatok ott.
-A közeli stúdióban voltunk és tudtuk, hogy az nem valami forgalmas, így beültünk kajálni - mesélte mosolyogva Zayn.
-Lou és Harry merre vannak? - érdeklődtem.
-Louis Eleanorral, Harry meg LA-ben, ismét - szólalt meg most Niall mosolyogva.
-És a lányokkal mi a helyzet? - néztem Zaynre és Liamre, Niallre nem mertem.
-Jól vannak. 2 hét múlva megismerheted őket, ha eljössz az egyik előadásra. Ugye eljössz? - nézett rám kérlelően Liam.
-Milyen előadás?
-Igazából ez egy jótékonysági rendezvény. Nem egy bál, de olyasmi. Mi is fellépünk, Perrieék is, meg egy csomó másik híresség - mesélte Zayn.
-Akkor nekem nincs ott keresnivalóm.
-Annyi embert hívunk, amennyit akarunk. Mindannyiunk családja ott lesz. És örülnénk, ha te is jönnél.
-Mikor lesz pontosan?
-2 hét múlva kedden.
-Nem tudom hogy dolgozok és ha nem is én, de Tom biztos, akkor viszont Larát nem tudom kire bízni.
-Ruth otthon lesz, Lokira is ő szokott vigyázni - győzködött Liam.
-Még meggondolom - mosolyogtam.
-Szuper! Már alig várom, hogy megismerj mindenkit - lelkesedett Zayn.
-Most viszont, ha nem bánjátok lefeküdnék, elég hosszú napom volt - álltam fel a helyemről.
-A szobád még mindig szabad - kacsintott Liam.
-Akkor valaki adna valami ruhát, amiben aludhatok?
-Persze, gyere! - állt fel Niall is.
-Rendben, jó éjt srácok! - köszöntem el a többiektől.
Bementünk Niall szobájába, ahol ő egyből a szekrényéhez lépett. Kivett belőle egy pólót és egy nadrágot, majd elém állt és mielőtt a kezembe nyomta volna, mélyen a szemembe nézett.
-Hiányoztál - suttogta és megölelt.
-Te is nekem - 'Ha tudnád mennyire' gondoltam magamban.
Csak álltunk ott percekig. A csodás pillanatot Lara törte meg azzal, hogy közénk bújt.
-Mi most megyünk. - engedtem el - Jó éjszakát.
-Nektek is.
Kimentünk egyenesen a szobámba. Lezuhanyoztam és bebújtam az ágyba.
Több hónap után újra itt vagyok..